A szép aktualitása

Előszó

"Az utóbbi időben meglehetősen divatossá vált arról beszélni, hogy az esztétika területe és az esztétikai elem szuverén. Ám ezt a szuverenitást abban a hozzá tartozó autonómiában látják, hogy nem ismer vagy-vagyot. Munkáim, melyek a nyelviségnek egész világorientációnkban betöltött fundamentális szerepét érintik, igazságigényt juttatnak érvényre a nyelvi művészet minden formája, s épp így a képzőművészet egésze tekintetében. Ha a művészet szuverenitása úgy hiszi, hogy kivonhatja magát ezen igény alól, akkor nem ítéli meg megfelelően a művészi megformálások közlőerejét. A művészet és filozófia közelsége, melynek már a romantika tudatában volt, az általam vázolt hermeneutikai filozófiának is alapul szolgál. A művészi közlés mint kijelentés olyan iránymutató, amely a metafizika végével még képes beváltani az igazságigényt." Vissza