Az ismert nagyműveltségű nyugatnémet műtörténész e kötetében a modern művészeti irányokat elemzi s lebilincselő érdekességgel mutatja ki, hogy az izmusok forradalma nem jelentheti a művészet megújulását, mert a művészettől idegen törvények az anarchia, az irracionalizmus uralmát eredményezi, s a művészet elembertelenedéséhez, vagyis a művészet csődjéhez vezet. A szerző nem marxista és e jelenségek okait nem tudja kielégítően magyarázni, annál jelentősebb azonban, hogy a nyugati világ absztraktimádata közepette az emberről emberhez szóló művészetet követel.
Tartalom
Előszó
3
Bevezetés: Mi a "modern művészet"?
15
Első meghatározás: Törekvés a "tisztaságra"
23
A "tiszta" építészet
23
A "tiszta" festészet (Az úgynevezett absztrakt festészet)
31
A festészet "tiszta" komponensei
51
A "tiszta" plasztika
52
Az ornamens halála
55
A "tiszta" művészetek egymáshoz való viszonya
59
Abszolút zene
60
"Poésie pure"
64
A tiszta költő
68
Autonóm művészet
70
Az autonóm művész
74
Második meghatározás: A művészetek a geometria és a technikai konstrukció bűvkörében
77
Az építészet a tiszta geometria bűvkörében
77
Az építészet a technikai konstrukció bűvkörében
79
A szobrászat a technikai konstrukció bűvkörében
85
A festészet a konstrukció bűkörében
87
A geometria és a konstrukció szelleme más művészeti területeken
89
A konstruktivista "művészet" két pólusa
92
Harmadik meghatározás: Az elrugaszkodás mint a szabadság menedéke (A szürrealizmus)
94
A szürrealista festészet
94
A szürrealista plasztika és építészet
100
Negyedik meghatározás: Az őseredeti keresése (Az expresszionizmus)
103
Első perspektíva: A "modern művészet" bálványai
108
A modern művészet legfőbb "érdekei"
108
Az esztéticizmus
109
A szcientizmus
114
A technicizmus
117
A "szándékos téboly"
119
Második perspektíva: A "modern művészet" forradalma
