Előszó
A vasút vontatási rendszerének arculatát elsősorban az adott kor műszaki fejlettségi színfonala, technikai háttere, valamint a gazdasági szempontok határozzák meg. Napjainkban gyakorlatilag a villamos és a dízelvontatás a jellemző (a MÁV-nál pl. Az utolsó gőzmozdonyt 1988-ben selejtezték). A magas beruházási költések ellenére inkább a villamos vontatás van elterjedőben.
A villamos vontatás széleskörű elterjedését a dízelvontatással szemben különböző tényekzők indokolják:
- a villamos energia sokféle energiahordozóból állítható elő;
- a villamos energia szállítása, továbbítása az országos távvezeték-hálózattal összefüggően megoldható;
- jobb hatásfokú az üzem és jelentős gázolaj-megtakarítás jelentkezik;
- kisebb az üzemeltetési, fenntartási költség;
- 30%-kal kevesebb karbantartói és 5...7%-kal kisebb mozdonyvezetői létszámra van szükség;
- a vontatási teljesítmény gyakorlatilag korlátlanul növelhető (ez egyben a vasút adott kapacitásának jobb kihasználását eredményezni);
- nincs szükség üzemanyag-vételezési időre;
- villamos vontatójárművek a részteljesítésményes üzemben is kedvezőbb hatásfokkal üzemelnek, mint a dízelmozdonyok, így kevesebb mozdonytípus beszerzésére van szükség;
- visszatápláló fékezés alakítható ki, ami a hatásfokot javítja (2...20%-ban);
- nincs víz- és talajszennyezés, ami dízelvontatás esetén a gázolaj- és kenőolaj-tárolók, a karbantartó telephelyek környezetében, valamint a vasúti pályatesten óhatatlan következmény;
- a villamos mozdonyok által keltett zaj általában nem nagyobb, mint a vontatott járműveké, ellentétben a dízelvontatással, ahol igen jelentős még a környezetet terhelő zaj infrahangtartománya is.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal