"Harag és elfogultság nélkül"

Fülszöveg

SALAMON KONRÁD
„Harag és elfogultság nélkü
IRODALMI ÉS TÖRTÉNELMI TANULMÁNYOK
J)
„ a szatmári béke utáni történelmünk - néliány kivételtől eltekintve - kiegyezéses, illetve ellenforradalmi korszakokból áll, amelyeknek velejárói a nemzet számára szellemi, politikai, majd demográfiai veszteséget is jelentő emigrációk. S a sorozatos zsákutcás helyzetek miatt állandósultak a belső ellentétek, amelyek következtében a társadalmi, nemzeti megosztottság egyre engesztelhetetlenebbé vált. Különösen súlyos az 1918 és 1989 közti hét évtized, mert ezt az időszakot véres hatalomváltások sora jellemezte: vörösterror, fehérterror, majd a második világháború szörnyűségei, német megszállás, szovjet megszállás, azután a Rákosi-féle kommunista diktatúra, az 1956-os forradalom és annak kegyetlen vérbefojtása. ( )
A hosszú hallgatás után megjelenő első Illyés-versek gondot okoztak. Ennek adta látványos példáját Marosán György, aki az Élet és Irodalom 1960. szeptember 23-iki számát a Gólyavárban... Tovább

Fülszöveg

SALAMON KONRÁD
„Harag és elfogultság nélkü
IRODALMI ÉS TÖRTÉNELMI TANULMÁNYOK
J)
„ a szatmári béke utáni történelmünk - néliány kivételtől eltekintve - kiegyezéses, illetve ellenforradalmi korszakokból áll, amelyeknek velejárói a nemzet számára szellemi, politikai, majd demográfiai veszteséget is jelentő emigrációk. S a sorozatos zsákutcás helyzetek miatt állandósultak a belső ellentétek, amelyek következtében a társadalmi, nemzeti megosztottság egyre engesztelhetetlenebbé vált. Különösen súlyos az 1918 és 1989 közti hét évtized, mert ezt az időszakot véres hatalomváltások sora jellemezte: vörösterror, fehérterror, majd a második világháború szörnyűségei, német megszállás, szovjet megszállás, azután a Rákosi-féle kommunista diktatúra, az 1956-os forradalom és annak kegyetlen vérbefojtása. ( )
A hosszú hallgatás után megjelenő első Illyés-versek gondot okoztak. Ennek adta látványos példáját Marosán György, aki az Élet és Irodalom 1960. szeptember 23-iki számát a Gólyavárban rendezett nagygyűlésen széttépte. A költő abban megjelent Sötét című versében ugyanis a felháborodott politikus ilyen sorokat olvashatott: »Nem látjuk az utat, / hogy lábunk hova lép. / Szánkig ér a sötét, / csak a fülünk szabad.« A kommunista rögeszmék rabjait, akik azt hitték, hogy ők a marxizmus-leninizmus tanítása alapján pontosan ismerik az előrevivő utat, felháborította a költemény. Marosán is azt üvöltözte: »Mi nem látjuk az utat? Mi igenis látjuk az utat!«"
í'ti
rTf^ í'' !i
.1
t, 'I
V
,'í
Vannak olyan történelmi, irodalmi, eszmei sarokpontjai hazánk szellemi életének, melyek feldolgozása megkerülhetetlen ahhoz, hogy hitelesen, értő módon lássuk múltunk és jelenünk történéseit. Ilyen a népi és urbánus szembenállás, amelynek megértéséhez, tanulságainak levonásához a jelen és a közeljövő nemzedékei számára ad széles körű, a szellemi tágasság jegyében válogatott és a más véleményt is tiszteletben tartó elemzést Salamon Konrád történész. Fontos kérdésekre kaphatunk választ a tanulmánykötet írásait olvasva: mely ponton vált végzetessé a „népnemzetiek" és az „urbánusok" közötti, immár egy évszázada tartó szellemi és politikai szembenállás? Miről szólt a Németh László és Bibó István megálmodta harmadik utas társadalmi berendezkedés, és miért vallott kudarcot hazánkban? Hol kereste a helyét, hogyan foglalt állást e rendkívül bonyolult, történelmi drámákkal terhelt korszakban Illyés Gyula és Jászi Oszkár, miért van, hogy utóbbit egyik szekértábor sem tekinti a sajátjának? Salamon Konrád „harag és elfogultság nélkül", a közös hang, a megbékélés reményével írt tanulmányai elvitathatatlan szakmaisággal és etikussággal tárják elénk a magyar szellemi életet. Vissza