Harag nélkül (dedikált példány)

Fülszöveg

Tíz év terméséből válogatta Bóka László új verseskönyvét. Minden verse új, kötetben még meg nem jelent alkotás. "Kötetben megjelent versekkel, műfordításokkal nem terheltem meg ez amúgy is vaskossá duzzadt verseskönyvet - írja a költő. - Nem mintha megtagadnám régi verseimet, hanem mert az ilyen gyűjteményes kötetnek valamiféle jellegzetes egységet kellene tükröznie, s én ilyet egyelőre sem nem látok, sem nem keresek, mivel engem még mindig azok a művek foglalkoztatnak, melyekre még csak készülök, alkudozva a múló idővel s fogyó erőmmel."
Ennek az igazi művészi élményt nyújtó könyvnek legnagyobb erénye a póztalan őszinteség, melynek segítségével hű képet ad önmagáról: az okos megfigyelőről, a gyermeki játékosságát megőrző lírikusról, az érzelmeit gyakran fanyar humorba öltöztetett, de azokat mindig szigorúan sérthetetlennek tartó humoristáról, aki nagy-nagy alázattal, óvó szeretettel tud megnyilatkozni költészetéről, hitről s a népről. Ritkán találkozunk költővel, aki önmagát ennyire kritikusan, ennyi humorral s objektív távlattal tudja vizsgálni, éppen ezért elsősorban azok a versei élményt adóak, amelyek saját helyét, helyzetét, lelki és testi állapotát ábrázolják. Mostanában sokat olvashatunk az öregedés problémájáról, Bóka ezirányú vallomásai mégsem ismétlések, egyéniségének minden színét, eredetiségének színes vibrálását magukon hordozzák, sikerült megőriznie fiatalságából a játékosságot, a humoros fintorokat, kívül kerülvén önmagának, önmagát bizonyos távlatból vizsgálva egyszerre tudja megszólaltatni a fogyó idő feletti megrendülést s a megőrzött fiatalság fogyhatatlanul gazdag életszeretetét, s annak minden idegenségét, természetes rácsodálkozását a meg-megkísértő halálra. Bóka László elsősorban személyes jellegű élményeit mondja el a világról, de ebbe az élményvilágba természetesen simul bele a tágabb világ képe is: felemelően szép, aggódó versei vannak korunkról korunkhoz, a kor emberéhez. Vissza