A rajzolás iskolája kezdettől a müvészetig (rossz állapotú)

Előszó

Lehet-e megtanulni rajzolni, vagy csak a kiváltságosaknak adatott meg a rajztudás lehetősége? Erre kell esősorban válaszolnunk. A magyar művészek egyik legnagyobb nevelője, Székely Bertalan, tanításaiban mindig hangsulyozta, hogy a rajzolásnak két tagozata van: az első a mesterségbeli része, ezt minden értelmes és gondolkodó ember elsajátíthatja, - míg a másik részéhez, amely ezt a tudást művészetté emeli, már külön adottság és tehetség szükséges, - enélkül a rajz csak tudás marad. A tanár gyakran hallhatja növendéke szüleitől vagy jóismerőseitől: "remek kézügyessége van, milyen jól rajzol!" Pedig a kézügyesség nem elég ahhoz, hogy megtanuljon valaki rajzolni. A rajzolás megtanulásának lehetősége mindenekelőtt értelmes látást és logikus gondolkodást igényel. Elsősorban ez adja a helyes alapot és erre kell elvezetni az érdeklődőt, akkor majd rajzban éppen úgy ki fogja tudni fejezni magát, mint szóban vagy írásban, amint azt adottság megengedi. A rajzolás alapjául a szemünkbe, agyunkba felvett képek szemlélet útján grafikai vonallá való visszaadását kell tekintenünk. Ezeknek a képeken későbbi emlékezetből való visszaadása rajzban: végső határa a rajzolás megtanulható részének.
A rajzolás iránti vágy ösztöne a kora gyermekkorban megnyilvánul. Azt hiszem, nincsen senki, akinek ha visszanéz gyermekkorába, ne volna egy-egy emléke, akár csak egy torzkép, vagy más rajz köréből. a rajzolást tanultuk is az elemiben, a középiskolában, dehát ott bizony kevés az óraszám a sok tanuló mellett; nem lehet kívánni sem, hogy kielégíthesse akár az élet, akár az egyén szükségletét a rajz fejlesztésében.
Azok részére, akik ezt szeretnék: kiegészíteni vagy talán egészen új alapokon újra kezdeni a rajzolást, ad útmutatást ez a kis "Rajzolás iskolája". Vissza