Harcgázbetegségek kór- és gyógytana

Előszó

Az 1930. évi október 6-11-ig Brüsszelben ülésező Nemzetközi Vöröskereszt Konferencián vitéz jákfai Gömbös Gyula Miniszterelnök Úr Őnagyméltósága megbízása folytán résztvehettem. A konferencia III. bizottsága, melynek én is tagja voltam, a többi között Guillerme Summers J. de la Cavada spanyol egészségügyi vezérfelügyelő elnöklete alatt a „Kémiai háborút" is tárgyalta. A kérdést a Vöröskereszt szemszögéből Mayer (francia) tanár ismertette. A bizottság megállapította, hogy már a világháború felvetette a kémiai fegyvereket, amelyek a hadviselőkre újabb szenvedéseket jelentettek. Minthogy a hadviselő felek a hadszínteret a jövőben az ellenfél vonala mögé is kiterjesztik, a polgári lakosság is veszélyeztetve lesz. Ez késztette a kormányokat arra, hogy nemzetközi megegyezésekkel igyekezzenek a kémiai háborút megtiltani. Nehéz feladat! Szakértők véleménye szerint a kémiai háborúra vonatkozó tanulmányok nem tilthatók meg azért, mert azok a mindennapi kémiától és gyógyszerismétől nem választhatók el. Hasonló oknál fogva a mérgező anyagok gyártása és szállítása sem tiltható el, mert azokra például az élősdiek ellen való védekezésnél szükség van.
Minthogy semmi sem egyszerűbb, mint egy közönséges gyártelepet átalakítani mérges gázok termelésére, a mérges anyagokat termelő üzemek sem tilthatók be. További nehézség az is, hogy nem lehet ellenőrizni háború esetén, hogy a hadviselő felek valóban használnak-e mérges gázt, mert a leplező füstök és a robbanó anyagok melléktermékei is okozhatnak mérgezési tüneteket. Nem marad tehát más hátra, mint a mérgező gázok használatát megtiltani, ami a genfi jegyzőkönyv célja. Ha a népek igyekeznek csapataikat a háború borzalmai ellen megvédeni, úgy törekedniök kell a polgári lakosság védelmére is. A brüsszeli gyűlésen a szakértők ezért a következőket ajánlották: A lakosság védelmét meg kell szervezni és ehhez a technikai védőeszközöket biztosítani. A polgári lakosság védelmét maga a nemzetközi bizottság vette kezébe, a Vöröskereszt támogatásával. A védelemnek természetszerűleg az egész ország területére kell kiterjednie. (Mentőket, tűzoltókat és rendőröket stb., gázálarccal kell ellátni; a többieket gázbiztos óvóhelyen elhelyezni. Közüzemeket védeni, stb.) A védelem azonban nagy nehézségekbe ütközik, mert a technikai felszerelés nemcsak hogy roppant költséges, hanem adott esetben a technikai fejlődés következtében teljesen hasznavehetetlenné is válhatik. Vissza