Harcok, hősök, hamvak

Előszó

A 2. Ukrán Front balszárny csapatai 1944. szeptember 23-án lépték át Magyarország délkeleti határát, majd ezt követően október 6-án indult meg a támadás az Arad-Debrecen főirányban. Az 1944. április 3-ával megindult intenzív angolszász légitámadások után most már kezdetét vette az a szárazföldi hadműveleti sorozat, amely több, mint hat hónapon át tartott, míg végül is 1945. április 4-én meghozta az ország teljes felszabadítását. Horthyék felemás fegyverszüneti kísérlete megcsillantotta ugyan azt a reményt, hogy az ország lakossága és területe elkerülheti a katasztrófát, ám ezt a halvány reményt teljes egészében tönkrezúzta az október 15-i nyilas hatalomátvétel. A "debreceni" támadó hadművelet eredményeként október 29-ig felszabadult a Tiszántúl és a Duna-Tisza közének déli része. A 2. Ukrán Front csapatai több, jelentős mélységű hídfőt létesítettek a Tisza nyugati partján, ezzel megteremtették a további támadó hadműveletek kiszélesítésének lehetőségét. Megteremtették a magyar főváros elleni támadás feltételeit. A magyar főváros politikai és hadászati jelentőségét a szemben álló felek közel azonosan ítélték meg, birtoklásáért a rendelkezésre álló erők és eszközök maximumát igyekeztek harcba vetni. Hazánk felszabadításában sorsforduló jelentőségű az a hadművelet, amely később "budapesti hadművelet" néven vált ismertté. A hadművelet harccselekményeit a 2. Ukrán Front csapatai nyitották meg október 29-én, majd december 10-től bekapcsolódtak a küzdelembe a 3* Ukrán Front csapatai is, melynek eredményeként 1945. február 13-án felszabadult Budapest, a magyar főváros. Vissza