Remény a rákból

Fülszöveg

Az ötvenedik születésna-^K ^^jfl^l pomraegypá-H^^IÍf^^B rizsi utat re-méltem. A jl^^m szerelmem-jájjg^l^ mel, a gyerekeimmel. No meg azt, hogy egyszer majd azt taníthatom, amit életemben annyira szerettem, szeretek. A rádiózást, az újságírást. Ehelyett elveszítettem a munkámat, a páromat, öt hónap alatt a szüleimet, a családból még vagy öt, nagyon szeretett embert. Nem bűnöztem, nem bántottam meg senkit, „csak" megbetegedtem. Ez a betegség, a mellrák - szinte bizonyos vagyok benne - a veszteséget, a gyászt vagy egyszerűen súlyos traumát átélő 40-es, 50-es nőket éri utol. Okosabban kellett volna élnem? Igen, talán. Recept nincs, megszállottan hiszek a Földtől Égig érő szeretetben, szerelemben, a férfi-nő kapcsolatban. Társ nélkül pedig sok minden reménytelen.
Akkor ?
Rákos vagyok.
Meggyógyulok?
9789630872089
Egy év telt el a diagnózis óta, a 13. kezelésen túl vagyok. Nagyjából a harnnadát bírom annak, mint előtte. Lassabban megy minden, és sokszor úgy érzem, mint akit... Tovább

Fülszöveg

Az ötvenedik születésna-^K ^^jfl^l pomraegypá-H^^IÍf^^B rizsi utat re-méltem. A jl^^m szerelmem-jájjg^l^ mel, a gyerekeimmel. No meg azt, hogy egyszer majd azt taníthatom, amit életemben annyira szerettem, szeretek. A rádiózást, az újságírást. Ehelyett elveszítettem a munkámat, a páromat, öt hónap alatt a szüleimet, a családból még vagy öt, nagyon szeretett embert. Nem bűnöztem, nem bántottam meg senkit, „csak" megbetegedtem. Ez a betegség, a mellrák - szinte bizonyos vagyok benne - a veszteséget, a gyászt vagy egyszerűen súlyos traumát átélő 40-es, 50-es nőket éri utol. Okosabban kellett volna élnem? Igen, talán. Recept nincs, megszállottan hiszek a Földtől Égig érő szeretetben, szerelemben, a férfi-nő kapcsolatban. Társ nélkül pedig sok minden reménytelen.
Akkor ?
Rákos vagyok.
Meggyógyulok?
9789630872089
Egy év telt el a diagnózis óta, a 13. kezelésen túl vagyok. Nagyjából a harnnadát bírom annak, mint előtte. Lassabban megy minden, és sokszor úgy érzem, mint akit kifordítottak, de legalábbis amolyan „fregoliéletem" lett. Nőként - lehet - megsemmisültem. Mert erről azért leginkább nem szólnak, hogy hoppá, a mesterségesen előrehozott klimax amúgy mi mindent csinál az alvázon Arról nem is szólva, hogy megváltozott a bőröm, a hajam, minden, mintha vagy 10-20 évet - zutty! - öregedtem volna Ezt nem mondták az orvosok. Nem is lehet elfogadni, de azért a túlélés sok mindent átír. Fogalmam sincs a hogyan tovább-ról, hogy meggyógyulok vagy sem, talán a fejben, a szívben, a lélekben dől el, de a jó Isten úgyis tudja, van-e mégterve velem Nem akartam, sokáig nem is tudtam írni. A betegségem alatt a kislányom biztatott az írásra. „Ha írsz, ha rádiózol, meggyógyulsz, anya" - mondogatta. Ahogy megszállottan hiszek az ölelés, az ima erejében, úgy megszállottan bízom a leírt vagy a kimondott szó erejében is. A betegek fele meghal, nincs mit szépíteni. Remélem, maradt még időm, legalább arra, hogy sokan elolvassák és a könyvből erőt merítve meggyógyulnak, de legalábbis hisznek a saját útjukban, oly nagyon remélt gyógyulásukban -ahogyan én is Vissza