Hármaskönyv

Fülszöveg

Papírt teszel magad elé, ceruzát. A papírról lesöpröd a havat, lepöckölsz róla egy eltévedt csillagot, megfosztod lombjától a ceruzát, letördeled gallyait, lesöpröd fészkeit. Hiányával él benne most a vers, s hiányával éltet téged is. Végigsimítod homlokod, akár ha hideg, idegen tárgyat érintenél, akár ha hideg, idegen tárgy érne hozzá. Szemüregedből két parányi bolygó parázslik a vak éjbe. Hosszú, elviselhetetlenül hosszú az éj, világok pusztulnak és világok születnek benned, s isten is unottan malmoz az ujjaival, míg papírra kerül az első jel. Elviselhetetlenül hosszú a lét, a nemléttel hosszabb önnön magánál, s néked itt e földön, létedben kell megélned nemlétedet is.

Valamikor a nyolcvanas évek elején egy, egymáshoz laza szálakkal kapcsolódó verseskötet-trilógiát terveztem el magamnak Istentelen színjáték címmel. Ennek első darabja ugyanezzel a címmel jelent meg 1983-ban Pozsonyban, s azt afféle szabálytalan verses "regénynek" (vagy inkább versekben írt "regénynek"?) neveztem el. A sorozat következő kötete az ugyancsak Pozsonyban megjelent, 1985-ös Ötödik emelet, avagy Egy éden bugyrai volt. A Hármaskönyv első könyve, A vetkőzés, avagy Változatok a teremtésre e "trilógia" befejező része kíván lenni, mely önmagában is kerek egészet alkot, de értelmezhető az Istentelen színjáték és az Ötödik emelet... összefüggésrendszerében is, ugyanekkor e mostani kötet "hármasoltárának" az egyik szárnyát képezi. Végezetül: a Hármaskönyvben egészül (teljesül?) ki a Fejezetek egy én-ontológiához című ciklusom, amelynek első négy darabja már az Istentelen színjátékban és az Ötödik emeletben is olvasható, de a ciklus csak az újabb opuszokkal együtt képez kerek egészet.
Tóth László Vissza