Harminchárom arc

Fülszöveg

A könyv műfordító, kritikus és irodalomtörténész szerzője a felszabadulás évében került Budapestre; az újjászülető, demokratikus Magyarország kultuszminisztériumának művészeti osztályán dolgozott éveken át, majd az ELTE világirodalomi tanszékét és a Nagyvilág című folyóirat szerkesztőségét vezette, írói munkásságáért 1950-ben József Attila-díjjal, 1953-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, tudományos tevékenységéért a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották - szülővárosa azonban Debrecen, ott végezte iskoláit, ott élt s tanított egészen 1945-ig, s ott írta a kortársi magyar irodalom jelentős műveiről és - Ady Endrétől, Móricz Zsigmondtól vagy Nagy Lajostól Babits Mihályon, Karinthy Frigyesen és Kassák Lajoson át Veres Péterig, Gulyás Pálig, Kodolányi Jánosig - a modern magyar irodalom jelentős egyéniségeiről azokat a kritikáit és tanulmányait, amelyeknek jó részével e kötet harminhárom íróportréjába szőve (ebben a kötetben is) találkozhat az olvasó. Négy nagy világirodalmi pályakép: Shakespeare-, Rimbaud-, Csehov- és Majakovszkij-tanulmány sorakozik ennek az irodalmi arcképcsarnoknak az élén, s ezeket követik a 20. századi magyar irodalom jelenségeiről napjainkig változatos eszközökkel írt arcképvázlatok, amelyekről szólván a kötet szerzője megjegyzi, hogy: "nem a teljesség igényével s néha bizony szeszélyesnek tűnő esetlegességgel" születtek, de abban a reményben, hogy írásaink "adalékai - esszék, kritikák, emlékek, levelek - mindig megmutatnak egyet-mást hősei igazi arcából". Vissza