Három egyszerre

Előszó

Az első magyar köztársasági mozgalom 1795-ben bekövetkezett vérbefojtása utáni időszakot a feudális magyar rendek és a Habsburg önkényuralom ellenforradalmai szövetsége jellemzi. Ennek a szövetségnek gazdasági alapja a francia forradalom elleni intervenciós háborúk előidézte konjunktúra volt, amely a napóleoni háborúk idejére is kiterjedt. Az egyre nagyobb létszámú hadsereg és a háború alatt gyorsan fejlődő osztrák ipar lehetővé tette, hogy a magyar birtokosok jó áron adják el áruikat. A nemesség "hűségének" politikai alapja pedig az a félelem volt, hogy a franciák győzelme esetén Magyarországon is felszabadítják a jobbágyokat.
Ebből a nemzeti függetlenséget feladó kompromisszumból a magyar rendek 1811-12-ben kiléptek, mert tiltakozásuk ellenére végrehajtott pénzleértékelés és a király által kért adók osztályérdekeiket mélyen sértették. A magyar nemesség nyílt ellenállása, a reformkor első szakasza azonban csak 1815. után vette kezdetét, amikor a napóleoni háborúk befejeződtek és a konjunktúrával együtt a kompromisszum gazdasági alapja is megszűnt. Ekkor, a gyarmati viszonyok közepette, egyre jobban kiéleződtek a kapitalista átalakulás feltételei. A földbirtokos nemesség legműveltebb rétege is felismerte, hogy a kibontakozást a gyarmati függés megszüntetése és a mezőgazdasági árutermelés növelése jelentheti. Ez utóbbi azonban a termelőerők fejlesztését kívánta s az elavult jobbágyrobot intézményével való szakítást, amihez a földbirtokosoknak hiányzott a pénztőkéjük. Hitelt nem kaphattak, mert a fennálló törvények miatt a hitelező nem látta kölcsönét biztosítottnak. Vissza