Három kópé

Előszó

Rudyard Kipling élete derekán megérte azt, amit nagy honfitársai közül egynéhánnyal holtuk után cselekedett meg a kiszámíthatatlan irodalmi végzet: tudtán és szándékán kívül ifjúsági író lett belőle, mint De Foe-ból, mint Swiftből. Az ő esete is azt bizonyítja, hogy az a legtökéletesebb "ifjúsági olvasmány", aminek írása közben semmi pedagógiai és egyéb megkötöttség nem feszélyezte az írót; művészete szabadon szárnyalt, felvitte olyan magaslatokra, ahová a legműveltebb olvasónak is fel kell emelkednie utána: s ezeken a magaslatokon olyan tiszta levegő, hogy a gyermek, az ifjú is jól érzi magát.
A Dzsungel könyve gyermekkönyvvé lett, bár époly kevéssé íródott gyermekek számára, mint Robinson vagy Gulliver. És ifjúsági könyvvé lett hazájában s azzá lesz kétségtelenül nálunk is a Három kópé, a Stalky & Co.
Ez a könyv olyanformán vegyíti a kellemeset a hasznossal, a szórakoztatót a tanulságossal, hogy diákolvasói igen kellemesen szórakozhatnak rajta, a "nagyok" pedig igen hasznos tanulságokat meríthetnek belőle.
Olyan ember írta, akinek csodálatos megfigyelőképessége már a Westward Ho-kollégiumban is kifogástalanul működhetett s akinek nem kellett sem a fantázia, sem az öreges elérzékenyedés pápaszemét felraknia, mikor élete főgondolatának szemszögéből végig akart nézni vidám diákkorának csínytevésein, nevelőinek és tanítóinak erényein és hibáin... Vissza