Három nehéz esztendő

Fülszöveg

A szerző, a kommunista párt harcosa visszaemlékezésében az 1942-től hazánk felszabadulásáig eltelt sötét esztendők drámai küzdelmeit állítja az olvasó elé. 1942-ben a Horthy-rendőrség súlyos csapást mér a párt soraira, vezetőinek és tagjainak jelentős részét letartóztatják, a pártszervezetek szétzilálódnak, s amikor a rendszer urai ujjongva úgy gondolják, hogy megsemmisítő csapást mértek a kommunista mozgalomra, a párt máris hallatja szavát. Harcosai nem teszik le a fegyvert, illegalitásba mennek, "törvényen kívül" folytatják a küzdelmet az urai által háborúba sodort ország megmentéséért. A szerző, aki közvetlen részvevője volt e küzdelemnek, saját élményein keresztül mutatja be az illegális harc sok-sok izgalmas, eddig ismeretlen epizódját: a konspiráció magasiskoláját járó kommunisták veszélyekkel teli, önfeláldozást követelő életét. Egyetlen hibás lépés, egyetlen meggondolatlanul elejtett szó, az éberség egy pillanatnyi lankadása - s már ott a börtön, a kínpad, a mártírhalál. A magyar kommunisták irányítása alatt ellenállási harci csoportok alakulnak a fővárosban és vidéken, hogy kövessék a Békepárt felhívását: "Testvérként fogjunk össze a megszállók ellen! Csak az egységes nemzet szabadságharca mentheti meg a hazát. Emeljétek magasra a nemzeti ellenállás lobogóját!" Mit sikerült ebből valóra váltani, hogy köszönt rá a felszabadulás boldog napja a fővárosra - erről beszél nekünk Galambos Futó Sándor izgalmas visszaemlékezése, sok újszerű ténnyel gazdagítva pártunk és a magyar ellenállási mozgalom történetét. Vissza