Három világrész csavargója

Előszó

Részlet a kötetből:

Ami a háboru után következett - A fogadás
A kivándorlók között

Parányi véletlenek, az események különös összejátszása - vajjon nem ezektől függ-e nagyrészt az életünk?
Öt év történetét irom. Kalandok, nehéz küzdelmek, nélkülözés, munka és munkanélküliség a világ minden táján, uj fordulatok, tapasztalatok - az életnek ez a gazdagsága szerzett nekem egészséget és uj életerőt és mentette meg az életemet, a lelkem egyensulyát. És mindezt egy fogadásnak köszönhettem.
Egy véletlen londoni találkozás hozta létre ezt a fogadást. És ez a fogadás okozta, hogy körbe jártam a világot, elvetődtem Amerika favágó telepeire, ez hajított fel egy csendesoceáni vitorláshajóra, dobott le Fidzsi szigetén, lendített át Ausztráliába egy juhtenyésztő telepre, onnan Uj Guineába és végül ismét leejtett Angliában, megdögönyözve, összerázva, ziláltan, de ép bőrrel és tagokkal, megedzett izmokkal. Ismeretlen fogalom lett számomra ez a sző, hogy «idegesség»; háborús roncsból újra ember lettem.
Csakhogy a véletlen és a különös események nem igen látogatnak el azokhoz, akik ölbe tett kézzel ülnek otthon és várnak reájuk. Ez a történet soha sem iródott volna meg és ama fogadás soha sem köttetett volna meg, ha néhány évvel ezelőtt egy esős napon, egy bizonyos iskolás fiu meg nem szökik a futóversenyről és a maga vágyával versenyt futva be nem érkezik a legközelebbi városba, hogy besoroztassa magát katonának! Vissza