Tamás bátya kunyhója

Előszó

Az írónő, Beecher tiszteletes úr lánya 1811-ben született, korán feleségül ment Stowe tiszteleteshez, s ettől kezdve, apja és férje - Beecher-Stowe - nevét összevonva, kettős néven jegyzi magát. Elsősorban apja iránti tisztelete miatt, akinek nem született fiú utódja, hogy a Beecher nevet fenntarthatta volna. A két tiszteletescsalád hagyományából következően ő is tanítónő lesz, s miután hozzámegy Stowe tiszteleteshez, a New England-i paplakban vezeti a vasárnapi iskolát. Lakhelyén is találkozott az északra szökött rabszolgákkal, de járt a rabszolgatartó Kentucky-ban is. A mélyen vallásos papleányt és papfeleséget felháborítótta mindaz, amit látott, tapasztalt s a szökevényektől hallott a rabszolgarendszer igazságtalanságairól s kegyetlenségéről. Lelkesen csatlakozott a rabszolgák felszabadításáért küzdők mozgalmához, az aboliciós, felszabadító mozgalomhoz. Ekkor 23 millió az Egyesült Államok lakosságának lélekszáma, s ebből 3,2 millió a fekete rabszolga.
Harriet Beecher-Stowe a regény megírásáig csupán néhány rövidebb elbeszélést írt, melyek különösebb feltűnést nem keltettek. A regény megírására egy, a független amerikai államok, az Egyesült Államok Kongresszusa által 1850-ben meghozott törvény miatt érzett felháborodása késztette. Ezt a törvényt a déli államok erőszakos sugalmazására hozták meg a képviselők, mely azokban az északi államokban, ahol a rabszolgatörvények már alig érvényesültek, általános felháborodást keltett. Érthetően, hiszen 1820 óta volt érvényben az amerikai Kongresszusnak az a határozata, amely a 30. szélességi körtől északra megtiltja a rabszolgaságot. Az ettől a szélességi körtől délre fekvő államokban ezt nem tehette meg, hisz ezek az államok elsősorban a gyapottermesztésből éltek, annak gazdaságossága pedig az ingyenes rabszolgák alkalmazásán nyugodott. Az 1850-es, az északiakat felháborító törvény viszont visszalépésnek számított az 1820-as határozathoz képest, mert kimondta, hogy az északi államokban is el kell fogni a délről szökött rabszolgákat s vissza kell őket juttatni jogos gazdájukhoz, vagy meg lehet őket ölni. E rendelkezést követően valamennyi rabszolga álma Kanada lett; amely 1763-tól, az angolok, franciák és spanyolok közt megkötött párizsi békeszerződés alapján az angol korona gyarmata lett, ahol nem létezett a rabszolgatörvény. A szökésre vállalkozó és bátrabb rabszolgákat, egy "Földalatti vasúttársaság" fedőnevű szervezet segítette Kanadába szökni. Vissza