A tizenkét-tizenöt éves kora közötti időszakot írja meg az író, az első világháború esztendeit, egy magára maradt árva gyerek hányattatásait a semleges, éhínség sújtotta Svédországban. Megrázó képet fest a kisparaszti világról, melyet a szegénység, a félelem, az irigység kormányoz, s ahol az életben maradás egyik alapfeltétele a hazugság. Martin Tomasson arra kényszerül, hogy cseppet sem rózsás gyermekéveit széppé hazudja, hogy szüleinek nyomorából gazdagságot fantáziáljon. De közben megutálja azt a környezetet, ahol mindenki a maga képére akarja formálni, előbb a Mocsárba, a tőzegtermelők közé, majd a répaszedők világába menekül, egyre nyugatabbra, míg végre eléri a tengert - ám a haditengerészeti iskolában sincs nyugvása, onnan is megszökik, hogy aztán újabb gyári kitérő után a kereskedelmi hajózásban lelje meg a kiutat.
