Élni jó I-IV.

Előszó

Részlet a könyvből:

Már napok óta teljesen felbomlott a háztartás rendje a lakásban. Szanaszéjjel hevert minden, mintha a szobákat rablók dúlták volna fel. Ládák állottak mindenütt, némelyik már leszegezetten, némelyik félig telten, mellette feltornyozva az élrakásra váró holmi. Téli bekecsek, ujjasok, felsőruhák hevertek emitt, akárcsak a vásáros ponyváján, másutt élelmiszeres bödönök bő sora. Egy vánkos kifakadt, a kiömlő pelyhek ellepték egész környékét, s nem takarította el őket senki. Nem volt már érdemes, nagy útra készültek.
A gyerek kedvetlen volt és nyughatatlan. A tisztaság és rend kényes érzése vele született, ebben az összevisszaságban minden zavarta. Néhány napja az iskolába sem lehetett mennie, mert itthon minduntalan akadt valami, amiben a csomagolásnál hasznát vehették, ezt pedig nagyon sajnálta, mert szerette az iskolát, szerzetes tanítóihoz melegen vonzódott, a tantárgyak, kivált a latin nyelv és a klaszszikus történet, boldog álmélkodással töltötték el. Oda most már nem mehetett többé. Unottan jött-ment a rendetlen szobákban, boldogtalanul kotorászott a zsibvásárszerű lim-lom között, ha valami érdekeset talált, elbujt testvérei elől és bevette magát valami félreeső kuckóba. Mint éppen most is: egyik szobában felborult valami iratos láda, tartalma kiomlott a földre rakott harisnyák és hálóingek közé. Vissza