Magyar rapszódia I-IV.

Előszó

Részlet az első kötetből:

"Arra nyitotta ki szemét, hogy az ablak alatt két felnőtt ember egyhangúan dörmögő hangja beszélget. Egy darabig mozdulatlanul feküdt tovább az ágyban.Hirtelenében nem tudta, vajjon az folytatódik-e tovább, amit álmodott, vagy már ébren van. De a falióra közömbös ketyegése, a szoba bútorainak és tárgyainak megszokott hétköznapi volta meggyőzte arról, hogy felébredt. Még fülelt az ablakon át behallatszó beszédre egy kissé, de aztán hallotta, hogy azok magyarul beszélnek. Magyarul pedig alig értett. Nagyon meg kellett volna figyelmét erőltetnie, hogy a beszélgetés értelméből valami keveset kihámozzon.
Felült az ágyban és lelógatta lábát a földre. Tíz ujjával, mint fésűvel, nyult a fejéhez és kócos haját hátrasimította. Körülnézett. A két ágyat, amelyben apja és anyja háltak, már bevetették. Mióta eszét tudta, a két ágyról mindig így lógott le a szélein rojtosodó, kopott zöld terítő. Apja kint járta birkáknál valahol. Anyja kint van a konyhán. Behallatszik, ahogy tesz-vesz.
Sokáig ült így tétlenül, mozdulatlanul. Noha sokat aludt, igen fáradtnak érezte magát, mint reggelente rendesen. Gyakran volt beteg és míg a faluban más gyerekeket már hajnali időn kikergettek az ágyból, neki szabad volt aludnia akármeddig. S mikor felébredt, szülei elnézték neki, hogy immel-ámmal, lassan lát neki az öltözködésnek. Most sem nyult még holmija után. Csak ült még, könnyedén sóhajtotta fáradtságtól és lepillantott két kezére, amelyek térden nyugodtak." Vissza