Whisky szódával I-II.

Előszó

Részlet az I. kötetből

A folyosón, amint meghallotta a mögötte kinyíló igazgatói ajtó nyikorgását, igen gyorsan lépett kettőt, hogy mennél hamarabb kiosonhasson a szárnyas ajtón. Ezt térdével nyomta ki, kezével nem nyúlt a fekete gombhoz, mert a gyerekek mostanában be szokták vastagon tintázni ezt a gombot, hogy Polgár Bódog órákig sikálja a tenyerét utána. De Polgár Bódog, a francia nyelv és gyorsírás tanára, éppen ezen a napon őt kérte fel helyettesítésre, mert az éjjel megint világosig örvendett a csurdított szalonnának Rajcsányi végrehajtó szőlejében. Ebéd után képtelen volt órát adni. Éppen ezért surrant olyan nagyot Balog Tihamér rajztanár az igazgatói ajtónyílás hallatára. Az öreg igazgató még álmában is tudta minden osztály és minden tanár órarendjét. Ha történetesen meglátja, hogy Balog távozik délután négykor az ötödik osztály tanterméből, és nem Polgár Bódog, azonnal lecsap a rendetlenségre.
A kapuban mégis megállott, elhatározás hiján. Ha az igazgató utánaszólna, ne kelljen visszabotorkálni. De nyomban újat gondolt és szaporán továbbindult: lehet, hogy tintás az ajtógomb, s akkor az öreg Makra különösen dühös lesz. A sarkon rögtön befordult és aztán megkönnyebbülten lassított, mint akármelyik csinytevő diákja. Sőt ugyanolyan vásott kárörömmel el is vigyorodott, maga elé képzelvén az öreg embert, amint tintás jobbtenyerét nézegeti, balkarját pedig magasra emeli, hogy dühében belesuhintson a levegőbe. Vissza