Fülszöveg
Henri Boulad 1951-ben Alexandriában született. Teológiai tanulmányait Libanonban, filozófiait Franciaországban, pszichológiait és pedagógiait az Egyesült Államokban végezte. Szociális érzékenységétől vezettetve megszervezte Egyiptomban a Caritas-t. Nagyszabású tervet valósít meg a leprások felkarolására, amelyet kiterjesztett Szudánra is. „Teljesen az önfeláldozásnak szentelt életéért" 1983-ban Franciaország elnökétől megkapta a francia érdemrend tiszti keresztjét. Előadásait már tucatnyi nyelvre lefordították, s könyv formában a világ számos országában megjelentek. Magyarul ez az ötödik kötete.
Részletek a könyvből:
Az önmagamat irányító szabadság választás eredménye. Ez nagy, magas értékű szabadság, amely szemben áll azzal az ingadozó magatartással, melynek csak egy szabadság-lehetősége maradt. Mindannyian szabad lénynek vagyunk teremtve. Mégis, értsük meg, hogy szabadságunk nem adomány, hanem feladat, nem önző élvezet, hanem állandó meghívás az előrehaladásra. (...) Az...
Tovább
Fülszöveg
Henri Boulad 1951-ben Alexandriában született. Teológiai tanulmányait Libanonban, filozófiait Franciaországban, pszichológiait és pedagógiait az Egyesült Államokban végezte. Szociális érzékenységétől vezettetve megszervezte Egyiptomban a Caritas-t. Nagyszabású tervet valósít meg a leprások felkarolására, amelyet kiterjesztett Szudánra is. „Teljesen az önfeláldozásnak szentelt életéért" 1983-ban Franciaország elnökétől megkapta a francia érdemrend tiszti keresztjét. Előadásait már tucatnyi nyelvre lefordították, s könyv formában a világ számos országában megjelentek. Magyarul ez az ötödik kötete.
Részletek a könyvből:
Az önmagamat irányító szabadság választás eredménye. Ez nagy, magas értékű szabadság, amely szemben áll azzal az ingadozó magatartással, melynek csak egy szabadság-lehetősége maradt. Mindannyian szabad lénynek vagyunk teremtve. Mégis, értsük meg, hogy szabadságunk nem adomány, hanem feladat, nem önző élvezet, hanem állandó meghívás az előrehaladásra. (...) Az ezerszer feltett kérdésre, szabad-e az ember, ezért válaszolom:
„Az ember hivatása az, hogy szabad legyen."
(...) A szabadság önmagában nem elegendő érték, nem cél, hanem csak eszköz, ahhoz kell, hogy igazán tudjunk szeretni. Szeretetünk minősége kivívott szabadságunk minőségével együtt emelkedik. A szeretet a legfőbb egyetemes érték azok közül, amik valamikor voltak, amik vannak, vagy valaha is lesznek. Amikor szabadságomat ennek a legnagyobb értéknek a rendelkezésére bocsátom, tökéletesítem azt, mert ezáltal éri el értékének maximumát. A szeretet a szabadság fénypontja, ebben csúcsosodik ki.
Vissza 
