Hat évszázad magyar egyetemei és főiskolái

Fülszöveg

A magyar nemzet története iskoláinak sorsával is íródik. Kezdve onnan, hogy elődeink ezer esztendeje Pannonhalmán megalapították az első kolostori iskolát, folytatva Pécsvárad, Zalavár, Zobor, Csanád, Székesfehérvár, Nyitra, Várad, Pásztó, Lelesz, Buda, Sopron, Kassa, Kolozsvár, Brassó és sok más magyar település latin tannyelvű egyházi iskolájával, amelyek a középkorban a műveltség meghódításának nevelő műhelyeivé váltak.
Ezekre építve történtek újabb és újabb kísérletek a magyar felsőoktatás alapjainak lerakására, hazai egyetemek létesítésére és működtetésére. Ilyenek voltak Nagy Lajos király korában az 1367-ben alapított, de néhány évtized múlva elhaló pécsi egyetem, majd a Zsigmond uralkodása idején, 1395-ben alapított óbudai egyetem, később a Mátyás király és Vitéz János esztergomi érsek pártfogásával 1467-ben alapított óbudai egyetem létrehozott Academia Istropolitana Pozsonyban.
A 150 éves török hódoltság idején, a XVI-XVII. században három részre szakított és felekezetileg is megosztott ország ifjúságának színe-java - ha tehette - főleg Németország, Ausztria, Itália, Lengyelország, Csehország, Svájc, Hollandia, Anglia és Franciaország egyetemein folytatta felsőfokú tanulmányait. Az erdélyi fejedelmek, kiváltképp Bethlen Gábor és a magyar főurak a nagyrészt magyar tannyelvű kollégiumok létesítésével és támogatásával is igyekeztek a nemzet megmaradását és a felsőfokú képzést szolgálni, miközben Pázmány Péter bíborosérsek 1635-ben Nagyszombaton megalapította és hatalmas vagyonnal támogatta az 1777-ben Budára költöző, s mindmáig folyamatosan működő egyetemünket.
Az elmúlt évszázadokban a hazai felsőoktatás intézményrendszere, illetve annak állapota szorosan egybefonódott a Magyar Királyság és az ország sorsával, fejlődését meghatározta szellemi-gazdasági elitjének értékrendje, közösségeinek műveltséggyarapító szándéka, társadalmának nemzetépítő törekvése.
A Hat évszázad magyar egyetemei és főiskolái című, dr. Szögi László egyetemtörténész tanulmányával bevezetett és általa szerkesztett könyv tisztelgés kíván lenni a hányatott sorsú magyar felsőoktatás egykori kiváló tanárai, diákjai és pártfogói előtt.
Az első magyar felsőoktatási törvény megalkotását követően biztatás is e könyv a magyar felsőoktatás megújításán, fejlesztésén, európai kapcsolatainak ápolásán munkálkodó oktatók, kutatók, hallgatók és köztisztviselők számára, akik - meggyőződésem szerint - a nemzet jövőjének legfontosabb ügyében fáradoznak.
Köszöntöm az Olvasót! Vissza