Határharcok

Fülszöveg

A rendszerváltozásra vonatkozó általános képünket sajátos kettősség jellemzi, mely a történelmi forduló mind részletesebb feltárásával nem csökken, hanem még inkább tovább erősödik. A kutatások eredményeként egyre részletesebb ismereteink vannak a korábbi rendszer felszámolásának eseményeiről és azok menetéről, az új rendszer gazdasági, politikai berendezkedésének kialakulásáról, ám egyre nehezebben megválaszolhatóvá válik az a kérdés, miképpen történhetett, hogy a korábban oly szilárdnak gondolt rendszer néhány korántsem forradalmi hevületű és tömegméretűnek sem tekinthető akció hatására, úgyszólván egyetlen érintésre összeomlott. A rendszer ugyanis már sokféleképpen és erősen meggyöngülve érkezett el a nyolcvanas évek végére, s ez volt az oka annak, hogy nem volt képes eredményesen szembeszállni az ellene irányuló akciókkal.
A gyengeség áthatotta valamennyi elemét és szféráját. Nyilvánvalóvá vált, hogy szövetségi rendszerének egészével együtt elveszítette a rivális demokratikus többpártrendszerrel szemben politikai legitimitását. Legitimitása mellett kérdésessé vált működőképessége is. Bizonyosnak látszik tehát, hogy a nyolcvanas és a kilencvenes évek fordulójának történelmi változását nem érthetjük meg csupán az események bármily részletes feltárásával, és/vagy a rendszer és a vele szembenálló erők duális modellje alapján. E duális tagolással szemben úgy gondoljuk: a rendszerváltozáshoz hozzátartoznak és az átalakulás szerves részét képezik a megelőző időszak kevésbé látványos, a rendszeren belül zajló történései, melyek közvetlenül semmiképpen sem a rendszer felszámolását, hanem inkább megreformálását és ez által életben tartását célozták, de amelyek mégis előkészítették a tényleges és látható fordulatot. Ez az írás kísérlet az események forrásáig visszatekintő oknyomozás megvalósítására egy viszonylag jól körülhatárolható területen, a politika és a társadalomtudományi kutatás érintkezési pontján. Vissza