Fülszöveg
Tizenhatodik évemet nem találom sehol. Elrabolták Auschwitzban.
Horneburg. Telefunken-gyár. Éhezés, korbács, vér, sebek.
Felszabadulás. Nincs többé szülő, testvér, otthon. Félegyháza rideg, idegen.
Alijjáztunk egyetlen hátizsákkal. Szokatlan környezet, forró klíma, új nyelv, kemény küzdelem a mindennapi kenyérért. Gyermekeket szülök.
Hirtelen feltörnek a sebek: az újságok kártérítésről írnak. Hiszen nemcsak gyilkoltak: ki is fosztottak mindnyájunkat. Dr.Brunovszky ügyvéddel szemben ülök. Előtte, az íróasztalon, jegyzetfüzet. — Kérem, mondja el, hogyan kezdődött. — Gettó téglagyár — Torkomon hirtelen elfúl a szó; elhallgatok. Semmi nem segít, zokogok fuldokolva, hányinger, hisztériás remegés fog el, lángok csapnak fel körülöttem, émelyítő pernyeszag terjeng az irodában Képtelen vagyok beszélni. Apám hevét kérdi. O is ott volt, bólintok. De a szó: "Anyám", megint görcsbe szorítja szívemet. — Kérem, szedje össze magát és jöjjön el a jövő héten tanúkkal Kártérítési iroda...
Tovább
Fülszöveg
Tizenhatodik évemet nem találom sehol. Elrabolták Auschwitzban.
Horneburg. Telefunken-gyár. Éhezés, korbács, vér, sebek.
Felszabadulás. Nincs többé szülő, testvér, otthon. Félegyháza rideg, idegen.
Alijjáztunk egyetlen hátizsákkal. Szokatlan környezet, forró klíma, új nyelv, kemény küzdelem a mindennapi kenyérért. Gyermekeket szülök.
Hirtelen feltörnek a sebek: az újságok kártérítésről írnak. Hiszen nemcsak gyilkoltak: ki is fosztottak mindnyájunkat. Dr.Brunovszky ügyvéddel szemben ülök. Előtte, az íróasztalon, jegyzetfüzet. — Kérem, mondja el, hogyan kezdődött. — Gettó téglagyár — Torkomon hirtelen elfúl a szó; elhallgatok. Semmi nem segít, zokogok fuldokolva, hányinger, hisztériás remegés fog el, lángok csapnak fel körülöttem, émelyítő pernyeszag terjeng az irodában Képtelen vagyok beszélni. Apám hevét kérdi. O is ott volt, bólintok. De a szó: "Anyám", megint görcsbe szorítja szívemet. — Kérem, szedje össze magát és jöjjön el a jövő héten tanúkkal Kártérítési iroda rokkantsági kérvény igazolás orvosi vizsgálat mi a panasza? Én nem voltam soha 16 éves
Két heti üdülést kértem. Elutasítottak. Fellebbeztem. Megjött a végzés. A német nép nevében, stb. a bíró úgy döntött, hogy a kért üdülésre nem vagyok jogosult. Ám legyen.
Felsétáltam a Karmel-hegyre. Előtteta gyönyörűséges városom, Haifa. Hegy és völgy változatos szintje, ég és tenger kékje. És innen, a Karmel csúcsáról kiáltom a szélbe: Igaz, családunkat elpusztították, ifjúságunkat elrabolták, vagyonúnkból kifosztottak, sokunkat megnyomorítottak, de itt vagyunk, itthon vagyunk, élünk, remélünk és Ám Jisz-ráél cháj! Izráel népe él!
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal