Végkielégítés

Fülszöveg

Ha úgy tartja úri jókedvem, könnyen ismerkedem. Életem eddigi hat évtizede során erre nyílt is alkalmam bőven; meglaktam immár hét vármegyét - egy-egy megyén belül is több helységet, s még több házat-, újabban már a fővárost is tartós lakhelyem közé számítom. Mozgékonyabb éveimben voltam újságíró, szociográfus, s a mesterségek gyakorlása is megtanított az egyébként elemi,de mégis illékony igazságra: mások sorsa van annyira fontos, mint az enyém.
Kritikus élethelyzetben az ember - alig van, aki ezt ne élte volna már át - kész esettanulmány. Novelláim, elbeszéléseim a kiélezett szituációkra összpontosítanak, amit eddig e műfajban megírtam, jóformán csak töredék. De a mozaik legapróbb darabjaiban is megvillan a kor, a mulatságos gyarlóságoktól terhes bölcs, bugris és balgatag magyar társadalom. (Veres Péter két nevezetes jelzője közé én már kénytelen vagyok betűzdelni a harmadikat, mint a legkevésbé hízelgőt.)
Mégis, az ítélkezést hagyom inkább másra, magam a pontos értelmezést mindennél többre tartom. A szerelemben áthevült pucér emberi test oltalmat nyerhet az ösztönök bozótjában, a lemeztelenült lélek azonban védtelenül didereg. Ám bízom a leírt szavak megbocsátó mosolyában, májusi napsütéssel felérő derűjében - s nem kevésbé az Olvasó rokonszenvében, de legalábbis a szerzővel összekacsintó cinkosságában. Vissza