Szalontától Pestig

Fülszöveg

Hatvany Lajos Arany-tanulmányainak és cikkeinek gyűjteménye a költő születésének 160. évfordulójára jelenik meg. A különböző időkben, a felszabadulás előtt és után, itthon és emigrációban készült írásokból egységes és a maguk korában merőben új Arany-kép bontakozik ki.
Hatvany hadakozik a kortárs irodalomtörténet "epikus lett, mert szükségszerűen azzá kellett lennie"-féle sommás, Aranyt szoborrá merevítő elképzelései ellen.
"Igaz-e, hogy Arany változatlanul tizenkét vaskos kötetbe gyűjtött műveiből csak változhatatlan, állandó igazságokat lehet leszűrni?" - kérdezi, és elemző életrajzzal, a családi hagyományok felkutatásával, Szalonta társadalmi rétegződésének vizsgálatával utat nyit az Arany-oeuvre titkainak megfejtéséhez.
A műveknek, az apró élettényeknek és a leveleknek összevetéséből a rejtőzködő, ellentmondásokkal terhelt polgár-költő portréját rajzolja elénk, akinek a közhiedelemmel szemben nem előnyére, hanem éppen kárára volt a magyar félfeudális falu idegőrlő bezártsága, kisszerű, eseménytelen, távlatok nélküli élete.
A rendkívül művelt Hatvany remek kritika- és tanulmányíró. Munkái többnyire valamilyen aktuatlitás kapcsán (főleg könyvbírálatként) születnek, tele lendülettel, szenvedéllyel, vitázókedvvel, olykor maró gúnnyal és elfogultsággal is a bírálat tárgya iránt, de fő jellemzőjük mégis az okosság s - Arannyal kapcsolatban - a végiggondolt, elemző értékelés.
Hatvany Lajos századunk egyik legsokoldalúbb magyar írója és személyisége. Báró és radikális polgár, Ady, József Attila barátja és támogatója, kritikus, regényíró, lapszerkesztő. Az őszírózsás forradalom egyik vezetője volt, majd 1919-ben emigrált. Hazatérte után, 1927-ben bebörtönözték. Tíz évig élt itthon; 1938-ban a fasizálódás elől ismét emigrált. A háború alatt Londonban élt. 1947-ben tért haza. 1959-ben Kossuth-díjat kapott. 1961-ben halt meg.
Főbb művei: Ady I-II.; Irodalmi tanulmányok I-II.; Öt évtized; Urak és emberek I-II.; Emberek és korok.; Gyulus; Így élt Petőfi I-II.; Emberek és könyvek. Vissza