Az Országos Széchényi Könyvtár épülete a Budavári Palotában

Előszó

Magyarország nemzeti könyvtára, az 1802-ben Széchényi Ferenc gróf nagylelkű adományából létrejött Országos Széchényi Könyvtár úgyszólván kezdettől fogva elhelyezési gondokkal küzdött. Sok hányattatás után végre, 1847-ben kapott megfelelő elhelyezést a Pollack Mihály által tervezett, klasszicista stílusú, időközben elkészült, új épületben, a Nemzeti Múzeum épületében. A múlt század elején, az 1807., az 1808. s végül az 1834. évi országos törvények alapján létesített Magyar Nemzeti Múzeum voltaképpen a Széchényi Ferenc által létesített országos könyvtárból nőtt ki, s a Széchényi Könyvtár több, mint egy évszázadon át a Nemzeti Múzeummal szerves kapcsolatban működött. Ez a szervezeti összetartozás csak 1949-ben szűnt meg a Nemzeti Múzeum részintézményeinek önállósulásával. Azóta az Országos Széchényi Könyvtár is teljesen önálló nemzeti könyvtár.
Helyileg azonban még akkor is a Nemzeti Múzeum épületében maradt, holott az egyre gyarapodó könyvtár helyhiánya a múzeum épületében már a 19. század utolsó évtizedében is nyomasztó volt, a második világháború után pedig katasztrofálisan megnövekedett. Egyidejűleg persze helyhiánnyal küzdöttek a múzeum épületében elhelyezett többi múzeumi intézmények is. Ezen a helyzeten kívánt segíteni a kormányzat 1959-ben, midőn úgy döntött, hogy a második világháború alatt nagymértékben tönkrement, de teljesen mégsem elpusztult budavári volt királyi palotát kulturális intézmények számára kell helyrehozni, illetve átalakítani, és ott kell elhelyezni - egyéb kulturális intézmények mellett - az ország nemzeti könyvtárát, az Országos Széchényi Könyvtárt is. E döntés értelmében a Könyvtár számára a palotaépület krisztinavárosi szárnyát, az úgynevezett F épületet kellett kialakítani. Vissza