Haza helyett

Fülszöveg

Ez a könyv, az önéletrajzom, 1984-ben jelent meg Svédországban. A tudomány világában sok minden megváltozott azóta, de nem akarom korszerűsíteni, amit akkor leírtam. Csak annyit fűznék most hozzá, hogy Nelly Sachs, aki az irodalmi Nobel-díj átvételekor mondta el azt a csodálatos rövid versét, amelyből könyvem címét kölcsönöztem, és aki maga nem élte át az üldöztetést, mert Selma Lagerlöf segítségével Németországból az utolsó pillanatban Svédországba menekülhetett, idős korában beleőrült a náci népirtás gondolatába.
Az egyik hazám továbbra is a tudomány. A másik az írás, a nem tudományos tárgyú esszék írása. Nagyon különböznek egymástól, de jól kiegészítik egymást, és így megóvnak attól, hogy utolérjen az antik görög gondolkodókra jellemző foglakozási ártalom, az acedia.*
Georg Klein Stockholm, 2016
' Közöny, fásultság, a jóra való restség (ford.)
A fejlődés a mi intézetünkben is fontos változásokat eredményezett Be kellett lépnünk a hibrid-DNS-technológia izgalmas területére... Tovább

Fülszöveg

Ez a könyv, az önéletrajzom, 1984-ben jelent meg Svédországban. A tudomány világában sok minden megváltozott azóta, de nem akarom korszerűsíteni, amit akkor leírtam. Csak annyit fűznék most hozzá, hogy Nelly Sachs, aki az irodalmi Nobel-díj átvételekor mondta el azt a csodálatos rövid versét, amelyből könyvem címét kölcsönöztem, és aki maga nem élte át az üldöztetést, mert Selma Lagerlöf segítségével Németországból az utolsó pillanatban Svédországba menekülhetett, idős korában beleőrült a náci népirtás gondolatába.
Az egyik hazám továbbra is a tudomány. A másik az írás, a nem tudományos tárgyú esszék írása. Nagyon különböznek egymástól, de jól kiegészítik egymást, és így megóvnak attól, hogy utolérjen az antik görög gondolkodókra jellemző foglakozási ártalom, az acedia.*
Georg Klein Stockholm, 2016
' Közöny, fásultság, a jóra való restség (ford.)
A fejlődés a mi intézetünkben is fontos változásokat eredményezett Be kellett lépnünk a hibrid-DNS-technológia izgalmas területére annak minden következményével együtt: kompetens molekuláris biológusokat kellett alkalmaznunk, új felszerelést, újabb műszereket kellett vennünk, és nem utolsósorban meg kellett tanulnunk egy új tudományos nyelvet és egy új gondolkodásmódot. Soha nem gondoltam volna, hogy ez szükséges lesz, és hogy egyáltalán bekövetkezhet Utunk az immunológiából a virológiához vezetett, onnan tovább a kromoszómakutatáshoz, most pedig a molekuláris biológiához. De mi csak követtük az út kanyarulatait-vezetni maga a problematika vezetett a természet saját „kísérlete", amit most utoljára a kromoszómaváltozások illusztráltak.
Nehéz megértetni ezt a folyamatot a laikusokkal, olykor még a fiatal kutatók sem értik. Ilyenkor szívesen felidézek egy anekdotát abból az időből, amikor Selma Lagerlöf a Gösta Berlings sagát írta. Még nem fejezte be a terjedelmes müvet amikor folytatásokban közölni kezdte egy hetilapban. Egyszer valaki megkérdezte tőle, mik a tervei, milyen jövőt szán nehéz sorsú hősének. Hogyan kerül ki sanyarú helyzetéből, mihez fog kezdeni? Selma Lagerlöf, kissé csodálkozva, ezt válaszolta: - Honnan tudjam? Ezt neki kell eldöntenie, én csak mequek utána. Vissza