Hazára leltünk Budaörsön

Fülszöveg

A Régi budaörsi családok című munkám megjelenése után egy kis boltban találkoztam a Diósi lányokkal. - Nekünk is vannak szép történeteink, a mi sorsunk sem volt könnyű - mondták -, szívesen elmeséljük. Így született meg a gondolat, és azt követte ez a könyv.
Sorsokról olvashatunk benne, emberi történeteket. Az átélők emlékeznek. Valahol ezt olvastam: Az emlékezet egyfajta híd a múlt és a jelen között. Hiányában elsüllyed a múlt, zátonyra futhat a jelen.
Sorsokról olvashatunk, melyekben vannak hasonló motívumok, azonban mégis mindegyik történet egyedi és rendelkezik olyan tartalommal, ami miatt az egészet érdemes volt elmesélni.
Az emlékek között kutatva megelevenedtek a gyermekkori évek, előkerültek a régesrégi fényképek. Érdekes olvasni, hogy kinél milyen volt az első benyomás Budaörsről, ki hogyan talált barátot, társat, hogyan eresztett gyökeret.
Az "őslakosok" eleinte rosszallóan figyelték a jövevényeket. Tartózkodóan viselkedtek velük szemben, hiszen a többségük generációk óta együtt élő szomszédok, barátok, rokonok helyére költözött, az ő házukat, javaikat vették birtokba. Az sem titok, hogy érkeztek a helyzetet kihasználó dologtalan, a könnyen szerzett vagyont elprédáló emberek is, de azoknak itt sem volt maradásuk. Ám az idő múlásával kiderült, ki az, aki szorgalmas, igyekvő, küzd a családja boldogulásáért. Azokkal szemben a régi budaörsiek segítőkészekké váltak. Barátságok alakultak, szerelmek szövődtek, házasságok köttettek. A falu életébe történő beilleszkedés a nyitott, barátkozó fiataloknak könnyebben sikerült. Munkát találtak, dolgozhattak, s keresetükből meg tudtak élni... Tanulhattak, mégpedig az anyanyelvükön - magyarul! Nem így szüleik korosztálya, akik már a szülőföldön "megették a kenyerük javát".
A kötetben összesen harmincan szólalnak meg, s osztják meg velünk saját sorsukon keresztül szűkebb és tágabb családjaik történetét. Amit közösen megtettünk, az nem kisebb dolog, mint értékmentés, útmutató és kapaszkodó a ma élő, alkotó, többre-jobbra törekvő utódoknak és jövőbeni leszármazottaknak, egyben tisztelgés a dolgos elődök - a nagyszülők és szülők -, és nem egy esetben a szerető társ emléke előtt. S a közreadott képek, a féltett családi ereklyék életre kelnek, új fényt kapnak az emlékek felidézése által.
Néhányan a felkértek közül - bár felidézték emlékeiket -, mégsem járultak hozzá, hogy sorsukat, életüket mások is megismerhessék. A mai napig sem tudnak, talán nem mernek beszélni a múltbéli fájdalmas eseményekről.
A történetek hősei Felvidékről, Erdélyből, Vajdaságból, Kárpátaljáról, Görögországból, belső emigrációból jöttek. A közös bennük az, hogy Budaörs lett az otthonuk.

Steinhauser Klára Vissza