Előszó
A népek és nemzetek küzdelmében csak azoknak lesz jövendőjük, akiket a munka szeretete hat át, akik felismerik a munka anyagi értéke mellett annak erkölcsi jelentőségét is és mindkettőnek élvezik áldását. Különösképen vonatkozik ez nemzetünkre, amelynek gerincét és nagy többségét a földműves lakosság képezi. Az a nép, amely roskadásig szorgalmas, amíg a mezőgazdasági munka tart, de ha rászakad a tél zordsága, ha visszacsattan ásója a kemény földön, ha az eke éles vasa sem tud új barázdát hasítani, akkor erős karja lehanyatlik s míg a tél tart, alig-alig végez érdemes munkát.
Milliónyi kéz munkaereje és értéke megy veszendőbe. Egyenként csekélység, együttvéve nemzeti vagyon.
Szeretném minden testvérem kezébe nyomni a szekercét, a verővasat, a fonóárt, a rokkát, a tűt...
Próbáld meg testvérem, ha a föld pihenőre tér, te ne hagyd abba a munkát, csak változtasd át arra, amire minden háznál egyaránt szükség van!
Asszony, ember mindig megtalálhatja a maga sok-sok téli tennivalóját, ha meg van benne a munkaszeretet és képesség.
Az asszonyoknak és nagy leányoknak bőséges idejük és alkalmuk nyílik arra, hogy lakásukat kellemessé és barátságossá tegyék. Az ő gondosságuk, ízlésük, leleményességük és szorgalmuk a legszerényebb lakáson is észrevéteti dicséretes jelenlétét. Mert nem a drága holmik teszik a lakást kedvessé, hanem az asszony kezemunkája. A legszegényebb keleti népeknél is kézzel font és szőtt függönyöket, térítőkét, szőnyegeket láthatni, miáltal még a sátor is ékessé válik.
Nincs ridegebb lakás, mint ahonnan a kézimunka hiányzik. Olyan ez, mintha az asszony hiányzanék.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal