Hazug firmák

Fülszöveg

Nem kétséges: a pénz bajjal jár. Ha kevés van belőle, az a baj, ha sok, jól kell bánni vele. Aki részvényekbe fekteti megtakarításait, azt mindig érhetik kellemetlen meglepetések. De amikor rövid időn belül emberek tíz- és tízezrei veszítik el a nyugdíjukat, egzisztenciájukat biztosító befektetéseiket, az a tőkepiac súlyos rendellenességét jelzi. Az a példátlan csalás- és botránysorozat, melynek a leghíresebb, de távolról sem egyedüli "hősei" az amerikai energetikai óriáscég, az Enron és könyvvizsgálója, a nemrég még tekintélyes, mára szánalmasan megbukott Arthur Andersen, alapjaiban kérdőjelezte meg a tőkepiaci intézmények működőképességét.
2000 tavasza óta csaknem 7 ezer milliárd dollár befektetői vagyon tűnt el a Wall Streeten. (A felfoghatatlan szám az Egyesült Államok hazai össztermékének 60 százalékával egyenlő.) Márpedig az ilyesmi nem történik magától: sok embernek kell tudatosan haudnia, hamisítania, csalnia, hogy ez zavartalanul és hosszú ideig folytatódhassék. Még nyugtalanítóbb ez, ha arra gondolunk, hogy egy agyonszabályozott, biztonságosnak látszó rendszer ezt lehetővé is teszi.
A szédítő technológiai fejlődés lehetőségeivel élve olyan bonyolult üzleti modellek, olyan átláthatatlan vállalati formák jönnek létre, amelyek bőséges teret engednek az egyre "kreatívabb" könyvelésnek. A kormányzati ellenőrzés, a felügyeleti intézmények számára alig átlátható dzsungellá változott a tőkepiac.
Ezt a világot térképezi föl a két szerző: bevilágít a ravaszsággal párosuló emberi kapzsiság működésébe, a messzire ágazó összefonódások világába és a megoldáskeresés labirintusába. Vissza