Héberiána, avagy a keresztény tragédia

Előszó

Saul nem a szíriai Damaszkuszba volt útban, hanem a Jeruzsálemtől alig 40 kilométer távolságra fekvő, azonos nevű helység felé a Holt-tenger partján, mely napjainkban Kumran megjelölés alatt vált világhírűvé. Itt éltek az időszámításunk kezdete körül a szanhedrin illetékessége alá tartozó körzetben, egy zsidó szektának a tajgai, az esszénusok. A főpap tehát, teljes joggal elküldhette ide a megbízottját, az eretnek szekta tagjainak a megrendszabályozására.
A kumrani barlangokban talált szövegek egyikének, az un. damaszkuszi tekercsnek a nyilvánosságra hozatala igen kínos helyzetet teremtett. A Saullal kapcsolatos, évszázadok óta fennálló kétségek újabb alátámasztást nyertek. A bejelentés: "A katolikus egyház szent apostola nem a keresztény gyülekezet, hanem egy zsidó szekta tagjai sorába lépett be." - úgy csapott be, mint egy bomba. Persze nem inden tudós szobájába. A közlemény nem hatott mindenki számára a meglepetés erejével. Számos tény már évszázadok óta ismert volt, csak nem szellőztették, elhallgatták.
Kumran kimagasló szerepe abból áll, hogy fényt hozott Saul életének mindeddig sűrű homályába borított eseményeire, kiderült a teológiájának a damaszkusziakkal való nagymérvű egyezése és lehullott az álarc a hazug, illetve a vétkes papról, mely címet azzal érdemelte ki, hogy a messiásvárás helyett a Messiás eljövetelét kezdte hirdetni. Vaksága és vakbuzgósága egész életében mindig elragadta. Összekülönbözött a farizeusokkal, a szadduceusokkal, az esszénusokkal, Péterrel és Jakabbal. Nálánál csak a keresztények voltak vakabbak: elfogadták őt és megtették szent apostoluknak!
Ennyit, kiegészítésül a könyvem megjelenése óta nyilvánosságra hozott dokumentumokból. Vissza