Gárdonyi, a néptanító

Előszó

Ha a ma tanítója példaképeket keres a múltban, a letűnt idő évtizedeiben, akkor rá kell találnia a néptanító Gárdonyi Gézára is. Könyvemnek az a célja, hogy Gárdonyi négy évig tartó tanítói tevékenységét és az ekkor gyűjtött élmények pedagógiai vonatkozású írói eredményeit mutassam be.
Az 1945 előtti időszak hamisító törekvése különösen Gárdonyi életének ezt a szakaszát, írói alkotásainak ezt a korszakát másította meg. Az volt a szándék, hogy az 1880-90-es évek harcos, lobogó szenvedélyű néptanítójának és írójának lázadozását az egri remete csendes, szemlélődő, az uralmi rendszer tetteibe belenyugvó magatartása töretlen előzményeként tüntessék fel, mutassák be. Ezért lett Gárdonyi olyan tanító, aki az iskola és a falu életébe temetkezve végezte szép munkáját anélkül, hogy ügyelt volna az 1880-as évek nyomasztó magyar világára. Ezért szórták be a feledés porával lázadozó írásait: a Tanítóbarátot és A lámpást. Pedig Gárdonyit olyan néptanítónak ismerték, akinek a tenyerébe simogató gyöngédség volt, amikor tanítványai arcához ért, de a keze ökölbe szorult, amikor a megnyomorító hatalmasságokkal került szembe. A jóság és emberség magvait szórta növendékei lelkébe, amikor az ő életét a hitvány kislelkűség keserítette meg. A tiszta hazaszeretet igéit hirdette osztályában, amikor szerte az országban vakított az álhazafiság csinált fénye. A jövőt munkálta tanítói tevékenységével, amikor az ő jelenét szinte kibírhatatlanná tette az iskolát uraló hatalmasságok dölyfje. Vissza