Népélet és jogalkotás a középkori Újlakon

Előszó

Újlak, mai nevén Ilok, Szerémségben, a Duna jobb partján fekszik. A helység lakossága a XIV. és XV. század folyamán, majd kétszáz éven keresztül a török hatalom árnyékában, a lét és nemlét bizonytalanságában élte napjait. Az a két latin nyelvű okmány, amelyet ebben a kötetben magyar fordításban közlünk e létért való küzdelemnek a jele. Azt látjuk e két okmány soraiban, hogyan kapaszkodott Újlak lakossága égiekbe és földiekbe fennmaradása és fejlődése érdekében. Az első okmány, a Kapisztrán János sírjánál történt csodás események jegyzőkönyve 1460-ban keletkezett. A természetfölötti erőkben mélyen hívő középkori Újlak polgárai a törökverő Kapisztrán János földi maradványainak köztük lakásával és a szent égi közbenjárásával biztosítani akarták a maguk számára az égiek segítségét, abban a meggyőződésben, „hogy aki életében a törökök legyőzője volt, az halálában is rettegésük legyen". A második okmány, Újlak város jogkönyve 1525-ben keletkezett. A város polgárai földi erők segítségét is biztosítani akarták fennmaradásuk érdekében, főleg azzal, hogy különböző kiváltságok megszerzésével városuknak politikai, hadászati és gazdasági súlyát iparkodtak növelni. Ennek a törekvésnek a jele ez a jogkönyv is, amelyben az újlakiak a mohácsi vész előtt nyolc hónappal megszerezték az uralkodótól a királyi városok kiváltságainak legnagyobb részét. Vissza