Apokalipszisből megmentő emlékezés

Előszó

Előszó a halálos felejtést elhárító életmentő emlékezésről.
Elfelejteni a gázcsap elzárását: tűzveszélyes robbanással jár. A vízcsap nyitva felejtése: áradásos-fulladásos veszedelmet okozhat. Ezekről mindenki tud. - De mit hoz magával puszta megmaradásunk döntő és sürgető jelentőségű körülményeinek végzetes felelőtlenségű elhanyagolásával ma az élet-, lélek-, szellem-, ember- és Istenfelejtés? - Az élet-felejtés (elfeledvén, hogy az élet több mint az eledel - Máté 6,25/b) fogyatkozva-pompázva-nyomorogva züllesztő halált eredményez. A lélek-felejtés az állati ösztön-színvonal alá süllyesztő lelketlenséget támaszt bennünk. A szellemfelejtés az Ámen-kultúrát Mammon-civilizációvá üresítő állapotba visz, melyben a szellem gondolkodik ugyan, de a pénz uralkodik, és az örök értékek testesülése helyett a dömping árúk káprázata borít el és dönt romba mindeneket. Az ember-felejtés embertelensége a homo sapienst hirosimai atomrobbanásveszélyes és csernobili sugárszennyezéses módon teszi homo radioactivus-szá. Az Isten-felejtés az önfeláldozó világszeretet kereszthalálos-feltámadásos egyetlen igaz Istene helyett az önistenítő önszeretet álabszolutumainak bálványisteneit imádtatja velünk, és kozmikus egyensúlyvesztésen át visz a világpusztulásba. - Mindezt mindenki önmaga tudattalan mélységeiig mélyülve-megrendülve tudván tudja, de sürgetően döntő igaz emberré válását (megtérését) félelmében-kényelmében szüntelen halasztva - tudatából következetesen száműzi, és ha nem tanult is, „ha tanult is zsoltárokat...", ezt felejti, csak felejti (Ady). A közéleti felelősséget pedig közéleti depresszió váltja fel.
De: „Az Úr megemlékezik rólunk" a zakariási próféciák szerint, és emlékeztet „Apokalipszisből megmentő emlékezés"-sel Istenre, embervoltunkra és embertársainkra, a szellem, a lélek és élet valóságára és igazságára. Zakariás neve azt jelenti: „az Úr megemlékezik róla". Általa ezért támadhat fel minden mai, már nem a mennyei atyai házban és családban, hanem az alapvető elidegenülés távolában született tékozló fiúban (Lukács 15,11-24) a megmentő emlékezés az ősbizalom s a végső értelem Istenére és örök otthonosságára. Sőt így nyerhetünk hétköznapi értelmet is a történelem elmezavarának mindennapjaiban, mikor ki-ki elmondhatja: „már mindent merek, de nincs értelme semminek sem" (József Attila).
A zakariási próféciák: hatalmak, látomások, parancsok, ígéretek! Megrendítő mai érvényességgel megszólaló, az Újszövetség hátborzongatóan mai Apokalipszisét meggyökereztető és előkészítő ószövetségi Apokalipszis ez. Radikalizálja a nélküle gyökérteleneket, de nem szélsőségesíti a mindenkor közömböseket, csak felrázza és élteti őket. Ez igei hatásának eszközei, előre soha nem sejthetően, megragadóak! E prófétai könyv tartalmazza a legtöbb látomást és legtöbb Krisztus-jövendölést. Vissza