Hegesztett hídszerkezetek ridegtörése és az új acélanyagok

Előszó

Mióta acélszerkezetet épít az ember, ismételten szembetalálkozik a ridegtöréssel. A súlyos katasztrófákkal járó spontán ridegtörésekkel szemben sokáig értetlenül álltak, azokat csupán fel nem deríthető rejtett hibákkal magyarázták. Alig néhány évtizede, éppen egy sor közúti híd katasztrófája nyomán kezdtek csak rádöbbenni, hogy a szerkezeti acélok ridegtörése törvényszerű jelenség, melynek törvényei lényegesen eltérőek az acél szilárdságáról alkotott hagyományos felfogástól. Valóban megdöbbentő, hogy az az acél, mely a laboratóriumi vizsgálatnál kifogástalanul képlékenyen viselkedett, a szerkezetben még a folyáshatáránál is kisebb igénybevétel mellett hirtelen, üvegszerűen összetört. Ezeket a töréseket a hagyományos felfogás semmiképp nem tudta megmagyarázni. Nyilvánvalóvá vált, hogy a szerkezetek megbízhatósága a már ismert szilárdsági, stabilitási fáradási stb. feltételeken túlmenően egy újabb feltétel teljesítését, a ridegtöréssel szembeni megbízhatóságot is megkívánja.
A kutatók világszerte komoly erőfeszítéseket tettek a ridegtörés törvényszerűségeinek, elméletének és mechanizmusának a felderítésére, számtalan magas színvonalú nemzetközi konferenciát szenteltek ennek a tárgykörnek és a nemzetközi egyesületek is kiemelt témaként kezelik a ridegtörést. A kérdés még koránt sincs lezárva, de a kutatómunkák eredményeként ma már módunkban áll áttekinteni a ridegtörés keletkezésének és terjedésének alapvető tényezőit és módunkban áll a különböző acélanyagokat a ridegtöréssel szembeni megbízhatóságuk szempontjából megfelelő minőségi fokozatokba rangsorolni. A rangsorolási lehetőség alapján a ridegtörés kiküszöbölése érdekében a kohászok mindenhol új, a ridegtörésre kevésbé hajlamos acélfajtákat fejlesztettek ki... Vissza