Heidegger és a szkepticizmus

Előszó

Az alábbi tanulmány egy konferencia-előadásból nőtt ki. 1995 június 16-án és 17-én Szkepticizmus címmel - az ELTE Filozófiai Tanszékcsoportja, a BME Filozófiai Tanszéke, az MTA Filozófiai Intézete és a Nemzetközi Tudománytörténeti és Tudományfilozófiai Szövetség Logikai, Módszertani és Tudományfilozófiai Osztálya (IUHPS/DLMPS) Magyar Nemzeti Bizottsága rendezésében - filozófiai konferenciára került sor Budapesten. A konferenciára való előadói meghívást udvariassági gesztusként hajlottam felfogni - olyanként, amit az ember köszönettel fogad, majd elhárít -, mivel az általam kutatott témák és fiozófusok a konferencia témájához, a szkepticizmushoz, első pillantásra úgy tűnt, nemigen nyújtanak érdemleges kapcsolódási lehetőséget. Némi idő után eszembe ötlött, hogy Heidegger Lét és időjében található némi reflexió a szkepticizmus cáfolatáról, mely csekély számú, az enigmatikusságig tömör megjegyzés keretében kerül kifejtésre. E másfél bekezdésnyi megjegyzés (utánaszámolva: pontosan tizenkét mondat) úgy maradt meg az emlékezetemben, mint ami annak idején sok fejtörést okozott, s mint aminek az értelmezésével akkoriban sokat bajlódtam, de nemigen boldogultam. Arra is emlékeztem, hogy az egyik mondat szövegét Heidegger egy későbbi kiadásban megváltoztatta, hogy az egyik mondat szövegét Heidegger egy későbbi kiadásban megváltoztatta, hogy ez vitákat kavart, s hogy a kép ezáltal még kuszábbá vált; s az is rémlett, hogy az azóta megjelent Heidegger-előadások egyikében-másikában is fölbukkannak a szkepticizmusra vonatkozó reflexiók. Elővenni ezt a régóta félretett Heidegger-szöveget, újfent meditáció tárgyává tenni, összevetni újabban megjelent előadás-kéziratok vonatkozó helyeivel, filozófiatörténeti kontextusba állítani, majd újonnan kísérletet tenni az értelmezésre - mindez méltó feladatnak, egyfajta csábításnak, sőt kihívásnak tűnt.
Kétséget ébresztett ugyanakkor az, vajon nem kecsegtet-e eleve csekély sikerrel egy ilyesfajta értelmezést egy olyan közegben előadni, egy olyan előadói és hallgatói publikum számára befogadhatóvá tenni, melynek filozófiai érdeklődése várhatóan ismeretelmélet-centrikus, az analitikus filozófia felé hajlik, azaz a heideggeri szellemiséggel homlokegyenest ellentétes: jobb esetben udvarias értetlenséggel, érdektelenséggel, rosszabb esetben idegenkedéssel, ellenszervvel viseltetik iránta. E kétségek azonban végül inkább csak növelték a kihívás erejét. Úgy tűnt, e konferenciameghívás alkalom lehet arra, hogy ismét elővegyem ezt a régi témát, hogy újfent megpróbáljak megbirkózni vele, s hogy nem utolsósorban próbára tegyem azt is, vajon sikerül-e egy más jellegű filozófiai közegben érdeklődést keltenem iránta. Attól a fajta szövegközeli elemzést kedvelő filozófiai munkától, mellyel hajlom azonosítani magam, ez a feladat csöppet sem idegen, sőt a legnagyobb mértékben "testére szabott", hiszen a téma jól körülhatárolható, jól behatárolható. A referátumot a Lét és idő vonatkozó helyének értelmező elemzése köré lehet szervezni, alkalmankénti kiegészítő kitekintéssel a fiatalkori előadások vonatkozó szöveghelyeire. Egy ilyesfajta témamegjelölést, a téma ilyesfajta kifejtését bizonyára nem jogosulatlan a "Heidegger és a szkepticizmus" cím alá foglalni. Vissza