Heinrich von Kleist

Előszó

Kímélőkönyv.
Megkíméli az olvasót a végigolvasás terhétől. Felszabadítja annak súlya alól, hogy úgy tegyen, mintha... Enged a lapozgatás, a visszafelé olvasás, a keresztbe-kasul böngészés kísértésének. Hiszen nincs könyv, amelyet lankadatlan, végig egyformán kitartott figyelemmel lehetne olvasni. Hadd kapjon hát szerepet az is, amiről egyébként nem esik szó: az egyet nem értésből fakadó türelmetlen lapozgatás, a figyelmetlenség, az átsiklás a szavak és gondolatok fölött, az időnkénti leküzdhetetlen unalom. Vagy akár a lapok kitépése. Hadd essen szét a könyv. Hiszen az önnön szétesése fölött érzett titkos öröm is beléépült. Lépjen elő a maga mezítelenségében az, ami egyébként leplezett. Kímélőkönyv. Felszabadítja az örömöt. Az olvasó szabadságát. Hogy jó lelkiismerettel hagyhassa abba. Hogy visszafelé olvashasson. Vagy csak a közepén lapozzon bele. És megkíméli az olvasót az ásítás elfojtásától is. Hadd tegye félre nyugodt lelkiismerettel a könyvet bármelyik szócikk után. Akár végleg is.
Megkíméli Kleistet. A monográfia nyomasztó terhétől, az indulástól a megérkezésig mindent egyben és átfogóan látni akaró kompozíció rémképétől. A klausztrofóbiától. A monográfia, műfajánál fogva, a rendelkezésre álló eszközökkel óhatatlanul egy életpályát próbál rekonstruálni s egy életművet igyekszik újra fölépíteni. De közben saját magát óvja azoktól az útvesztőktől, zsákutcáktól, kudarcoktól, csődöktől és hisztérikus megtorpanásoktól, amelyektől "hősét" egyáltalán nem védi meg. A kímélőkönyv megkíméli hát Kleistet - a monografikus szadizmustól, az Egésznek attól a dermesztő hidegétől, amelytől, amíg élt, úgyis szenvedett épp eleget. Megkíméli a tervszerűnek álcázott, logikusnak feltüntetett egységtől, attól a megmásíthatatlannak sugallt "fejlődésképtől", amely mindenre magyarázatot keres (és talál), mindenütt előzményt (és következményt) szimatol. Megkíméli a megmásíthatatlanság pecsétjétől. Attól a fantomképtől, amely a monográfia műfajának éltető szelleme, és amely - parazita módjára - kisemmizi a valódi képet, és a megértés, befogadás, segítőkész értelmezés leple alatt sugalmazott eszmék prédájául dobja oda választott hősét. Vissza