Előszó
Krisztus után 312-ben Constantin, Constantius Chlorus és Helena fia legyőzte riválisát, Maxentiust, Róma mellett a híres milviusi-hídi győzelemben.
Ez a győzelem annak a Krisztus nevét viselő...
Tovább
Előszó
Krisztus után 312-ben Constantin, Constantius Chlorus és Helena fia legyőzte riválisát, Maxentiust, Róma mellett a híres milviusi-hídi győzelemben.
Ez a győzelem annak a Krisztus nevét viselő jelvénynek volt köszönhető, melyet Constantin jelvényül választott, s ez volt kiindulópontja annak, hogy a római birodalom kereszténnyé lett. Constantin anyja, Helena, korcsmáros-leány volt, mikor megtetszett Constantius Chlorusnak, aki maga sem volt más akkor, mint egyszerű tiszt. Midőn császárrá lett, Helenát elűzte. Később, midőn fia Constantin legyőzte vetélytársát s Róma egyedüli urává lett, Helena is visszanyerte méltóságát. Mint atyjának, Constantius Chlorusnak, Constantinnak első felesége, Minervina is szolgálóleány volt, akit szintén elűzött, midőn császárrá lett. Minervina fia, Crispus, részese volt atyja első nagygyőzelmeinek. Constantin második felesége, Fausta, féltékeny volt Crispus sikereire, benne látta saját gyermekei jövőjének akadályát, s gyalázatos csellel, egy hamis kiáltvány ürügyével eltétette láb alól. Később, midőn Constantin rájött Helena útján a cselre, megbosszulva ártatlan fiát, Faustát is megöleti. Megborzadva ennyi borzalomtól, s magát részben felelősnek érezve értük, szívenütve szeretett unokájának Crispusnak halálától, Helena imádságba, elmélkedésbe s bűnbánatba merül. Jeruzsálemben végigjárja Krisztus keresztútját, megtalálja ott az igazi Keresztet, a pogány romok alatt.
Az egész tragédia valóban megtörtént eseményeket ad elénk, kivéve talán a szent Kereszt megtalálását, mely ugyan kezdettől fogva Helena személéyhez fűződik, s mint legenda szépíti meg a történelmi eseményeket. Henri Ghéon.
Vissza 
