Előszó
A kötet léte a megfogant mustármag példázatát idézi föl bennem. Amikor az 1997-es tokaji írótáborban fölvetettem, hogy jó lenne összegyűjteni, mely külföldi írók említik meg Tokajt és borát még csak remélhettem, hogy a javaslat meghallgatásra talál. Az akkor még igen kétséges megvalósítást illetően nekem sem volt határozott elképzelésem. Van-e a közeljövőben esélye egy ilyen vállalkozásnak? Található-e elegendő anyag? Természetesen nem tudtam volna megválaszolni ezeket a kérdéseket. Annál nagyobb örömmel látom most, hogy megszületett a könyv, és számomra is meglepő a benne összegyűjtött anyag gazdagsága, színvonala.
Tulajdonképpen egy véletlen vezetett el az ötlet megfogalmazásához. Goethe a legkedvesebb íróim közé tartozik. Mielőtt elutaztam az írótáborba, akkor is az ő műveit olvasgattam, és rátévedtem a Faustban arra a híres jelenetre, amelyben a tokajit is megemlíti. (Mellesleg jegyzem meg, hogy Goethe igen szerette a jó bort, már-már az alkoholizmus határáig. Munka után naponta megivott legalább egy üveggel, de néha akár másfél-két litert is.) Mivel mindig szívesen jártam Tokajba, nemcsak a hely hangulata és bora miatt, hanem mert itt tudtam leginkább találkozni számos ritkán látott barátommal, ismerősömmel is, elgondolkoztam, hogy az írótábor számára a Faustból lehetne mottót választani. De eszembe jutottak más világirodalmi nagyságok is, akik megemlítették a tokajit, és így jött az ötlet, hogy nem lenne érdektelen összegyűjteni ezeket a szövegeket. Az elkészült kötetből látszik, hogy elsőrendű nagyságokat ihletett meg ez a bor: Goethe mellett Brentanót Körnert, Lenaut, a Nobel-díjas Böllt, csak a német nyelvű irodalomban, de azt hiszem, Voltaire, Diderot, Casanova, Montesquieu, Balzac, Flaubert Dumas, Swift, Lev Tolsztoj, Browning, Mickiewicz, Andersen, Ibsen vagy Pablo Neruda neve sem kíván különösebb kommentárt. Közismert például, hogy Voltaire annyira szerette a tokajit, hogy érte még Fekete János gróf francia nyelvű verseit is hajlandó volt elviselni. De gyakran a kevésbé ismert irodalmak és alkotók is hasonlóan érdekesek, mind művelődéstörténeti jelentőségüket, mind irodalmi színvonalukat tekintve.
Vissza 
