Szerelem, vers, zene - 2 CD-vel

Fülszöveg

A műfaj - a jacket írásműfaja, mert ilyen is van - szabályai szerint e helyen a szerző pályáját illik ecsetelni, s elhelyezni a hangzó anyagot műfaja és műfajtörténete összefüggéseiben. Ehhez tartom magamat. Ezúttal azonban nem, vagy nemcsak az az örvendetesen pozitív és kivételes esemény, amit befogadunk, hanem magának a befogadhatóságnak a megteremtése is. Noha az itt hallható versek és zene nem esik kívül a bevett műfajokon, mégis különleges mindaz, ami létrejöttét kíséri. Nevezetesen az, hogy noha minden kellékével rendelkezik, mégis kívül áll a hagyományos kultúra „termelésén" és csatornáin.
Amit ez a CD-korong tartalmaz az a puszta önkifejezés vágyából, a minden megfontolást nélkülöző, igazi érzelmekből, és egy meghatározott korban felhalmozott kultúrából: azaz önreprezentációból fakad. S mivel kívül áll divatos trendeken, üzleti megfontolásokon: az, ami. És ez ritka, különleges. Vers és zene közismerten azonos tőből fakad. Valami megmoccan bennünk, még fogalmakkal ki sem tudjuk fejezni - inkább egy magunkban kerengő dallam pislákol vagy dörömböl bensőnkben, s a muzsika hullámaira keresünk szavakat.
Héra Gábor felnőtt korában szerezte meg a zene megszólaltatásához szükséges alapismereteket, mert a lelkében kerengő dallamokat rögzíteni akarta. Rögzíteni és szintén nem professzionális körben megosztani - elsősorban azokkal, s a kisközösség tagjaival, akik ebben a lélekdialógusban részt vesznek. Mindannyiunkban élnek ilyen dallamok, csak nem figyelünk rájuk. Nem fontos rögzíteni őket, de a figyeléssel, a valamilyen módon való kifejezéssel mégis közelebb kerülünk önmagunkhoz. A felszínre emeljük-mentjük azt, ami oly sokrétűen, s mégis oly megismerhetetlenül meghatároz bennünket. Ilyen produkciót tartunk a kezünkben. (A produkció szó sem igazán jó rá, a nyelvnek is jeleznie kellene az alkotás intimebb szféráját.) Egy gondolkodóba maga lelke muzsikájára figyelő ember őszinte feltárulkozását. Akinek a polgári foglalkozása mellett az a „kikapcsolódása", hogy figyel önmagára, s kicsiszolja, megteremti, hangzóvá-olvashatóvá teszi azt -függetlenül minden elvárástól. Valamikor ez volt a kultúra bölcsője, ez az elemi szükséglet - amely aztán elidegenedve, piaci körülmények közé szorította fejlődését.
Természetesen a zene - s itt utalnunk kell a NOTA BENE című anyagra is - behatárolja a kort és a kultúrkört - ami ezt a késztetést felkeltette. A 70-es 80-as évek ellenzéki kultúrájáról van szó. (Bizony-bizony, a múlt század éveiről van szó, ahogy mennyire múlt századias ez a kultúrával azonosuló életforma is.) Ez a korszak Magyarországon olyan társadalmi atmoszférát hozott létre, amely kedvezett a kisközösségi önkifejeződéseknek. Szociológiailag pedig olyan érzéki „népfrontot" alakított ki, amely magába olvasztotta a legkülönbözőbb származású, indulású fiatalokat. Műfaji csúcspontja a jazzrock volt, amelynek behatárolható világával itt találkozhatunk. Azonban a leglényegesebb eleme a politikai hatalommal történő, olyan fokú szembenállás volt, amely azt úgy lefokozta, hogy rá sem figyelt. Önmagára, vagy egy konkrét arccal, névvel, címmel rendelkező, néhány másik emberre, vagy a művészetre, a kulturálódásra koncentrált. S ez bizony szélesebb és mélyebb szabadság volt, mint amit törvényekben szabályoznak.
Ennek a kornak az emlékét, értékeinek visszhangját, jelenlétét üdvözlöm Héra Gáborban - elsősorban nem mint művészben, hanem az életét a művészet igézetében élő emberben.

Kőbányai János Vissza