Előszó
Részlet a kötetből:
"Esti szürkületben a doboló bástyán bőszülten dübörögni kezdett a nagy rézüst, a főkapu boltja alatt a bosnyákok Allah nevét ordították, a porkoláb pedig ünnepélyesen hozta a másfélfontos kulcsot, hogy bezárja a vastüskékkel spékelt tölgyfakaput.
Az utolsó pillanatban még bekéredzett a koppányi várba egy kódorgó hodsa, aki piros rojtokkal ékes csacsiján loholt a hosszú töltésen.
Bebocsátást nyert, mert ismerték, a mókás Idrisz hodsa volt, akit magyarok és törökök Igric néven emlegettek.
A porkoláb ingerkedve tomporán csapta a bikacsökkel, az újoncok elkezdtek kukorékolni és röfögni, azonban a hodsa ma nem volt mókás kedvében, ő csak szaladt a nagyságos úr elé és jelentette, hogy ma hajnalban váratlanul Budán termett a janicsárok főagája. Mert Igric hodsa volt a bég úr ő nagyságának budai hírhordója.
A főjanicsár egyenesen Sztambulból jön. Úgy hírlik, meg akarja vizsgálni a túladunai végházakat. Seregdeákot hozott magával, hogy rovásra vegyen minden sövénykarót és minden zabostarisznyát. De kínzómestert is hozott, mert fermánja van a hatalmas császártól, hogy tetszése szerint jutalmazza és böntesse az embereket.
Szóval: Sztembulban megint egyszer elhatározták, hogy rendet kell csinálni a birodalomban.
- Nono, láttunk már karón varjút! - mondta a bég úr ő nagysága.
De a szája széle kicsit elfehéredett.
Mert a főaga mégis rettenetes hatalmú ember. Olyan hatalmas, hogy mikor a császár ellovagol a janicsárok sorfala előtt, akkor a főaga piros szőnyegen ül az első dandár előtt.
Vissza 
