Mutamur

Előszó

Részlet a könyvből:
Vég-Daruvár, 1887 április 22.

Ott ültem az alacsony ablaknál, a nyíló fuksziák mögött és új szalagot varrtam Girardi-kalapomra.
Odaát a Szilvássy grófleányok mentek gavallérjaikkal, hosszú mágnásos léptekkel, krémszínű nyári ruhákban, hosszunyelü napernyőkkel. Eszembe jutott, hogy nálam is ugyancsak elkelne már egy új nyári ruha, de erről szólani sem merek apának. Mert amilyen jólelkű adomázó-kvaterkázó az öreg a kaszinóban, olyan pokrócgoromba tud lenni idehaza, különösen ha pénzt kérek tőle.
A három Öcsém egyszerre éktelenül visítva vágtatott el az ablak alatt, a fő-utca végén meg riadás támadt.
Aztán bevonultak ők, akiket napok óta lázas izgatottsággal várunk: a huszárok! Harsogó trombitaszóval, kavargó porfelleg közepett, délcegen és csillogva. A barnaarcú, bivalynyaku jászkunok szemükbe csapott csákóval, hanyagul lóbáló lábakkal ültek a nyeregben és fitymálva mustrálták az utcára csődülő cselédleányokat. Elül egy komorarcu, mordbajuszu, hórihorgas kapitány, a második szakasz mellett egy hirtelen-szőke, tömzsi hadnagy. A hadnagy szemei csillogtak a jókedvtől s a gyerekes kíváncsiságtól még a pejlova is ficánkolva táncolt alatta.
- Szemtelen...
Visszapattantam az ablaktól: a hirtelen-szőke hadnagy csókot intett felém a keztyűjével. A harmadik szakasz mellett lovagló kadét, a svadron mögött baktató főhadnagy, a kezes lovak előtt léptető doktor már hiába nyujtogatták nyakukat ablakom felé, - én a függöny mögé lapultam... Vissza