Herczeg Klára szobrászművész kiállítása

Előszó

Herczeg Klára Munkácsy-díjas szobrászművész mostani kiállítása abban tér el az 1969-ben, majd 1972-ben rendezett tárlataitól, hogy ez számvetésre kötelező, jubileumi kiállítás. Herczeg Klára számot ad magának és - barátainak - a közönségnek, és ez a számadás gazdagnak ígérkezik. Előzménye közel négy évtizedes, fáradhatatlan munka, nem kevés küzdelemmel és annyi megelégedettséggel, amennyi elegendő ahhoz, hogy ösztönözze, tovább vigye.
A haját copfban viselő kamaszlány volt, amikor a húszas évek elején Bécsben - szabadiskolában - rajzolni kezdett. Itthon folytatta tovább tanulmányait: 1924-1927 között a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán Kisfaludy Stróbl Zsigmond növendéke volt. 1929-30-ban Berlinben, majd a következő két esztendőben Párizsban tanult. Hazatérte után rendszeres kiállító - portré-szobraival és kisplasztikáival szerepelt. 1938 őszén részt vett azon a tárlaton, amelyet a magukat szocialistának valló magyar művészek rendeztek Helsinkiben. A huszonnyolc kiállító festő mellett - többségük a KUT tagja volt - ezen a kiállításon Bokros Birman Dezső. Csorba Géza, Goldmann György és Medgyessy Ferenc alkotásai képviselték a magyar szobrászművészetet.
Mint látjuk. Herczeg Klára nem maradt ismeretlen - mégis, a művészeti közélettel való eleven, termékeny kapcsolatot, a sűrített alkotó munka lehetőségét, a nagyobb lélegzetű megbízásokat - miként sok más művészünknek - Herczeg Klárának is a döntő, a történelmi sorsforduló, a felszabadulás hozta meg, jelentős feladatokhoz 1945 után jutott. Azóta fáradhatatlanul dolgozik, az ország területén 21 nagyméretű szobra áll. Vissza