Zenészportrék

Előszó

Előszó helyett
(A dalok forradalma)
Abban a korban, mikor eszmélni kezdtünk, a hagyományos tánczenének nem sok köze volt a valósághoz.
Vagy talán egy másik valósághoz volt köze, ami ellen sokan, sokféleképpen lázadoztunk. Önmagunkat
kerestük egy olyan világban, amelyben a közös célokat mások fogalmazták meg helyettünk, és senki nem
akarta, hogy magunkra találjunk. Kerestük a szavakat, és kerestük a hangot. Valamit, ami őszintén és
természetesen szól rólunk és értünk.
A kultúra formái mindig megújulnak, de a változások néha hihetetlenül gyorsan, szinte forradalmi módon
törnek a felszínre. Vannak korszakok, mikor a technikai újítások robbanásszerűen alakítják át a lehetséges
kommunikációs eszközök teljes rendszerét. Ilyenkor új műfajok és új művészek születnek, szinte minden
előzmény nélkül, és az első generáció jelentős előnyben van a még kialakulatlan eszközök és formák
alkalmazásában. A hatvanas évek ifjúsági mozgalmaiban a zene különleges szerepet játszott. Az énekelt,
ritmusos szövegek, melyek talán a legősibb emberi kommunikációs formák, új életre keltek. Az írásbeliség
több évszázados uralma után a hangrögzítés technikai újításai és a hanghordozók világméretű elter-
jedése hatalmas lendületet adott egy új művészeti formának. A rockzene kétségkívül a XX. század
második felének legjelentősebb kulturális innovációja, és nem ismer határokat a „globális faluvá zsugoro-
dott" világban.
A magyar rock története nem független a világban lezajlott folyamatoktól, de talán minden más művészet-
nél jobban tükrözi az ország társadalmi, politikai rendszerében bekövetkezett változásokat. Az eleinte
kozmopolitának és a magyar kultúrától idegennek bélyegzett műfaj képviselői sokat hadakoztak a merev,
hivatalos szemlélettel, a gyanakvó értetlenséggel és a gyakran politikai szempontok szerint vezérelt el-
utasítással. Küzdelmes évtizedek után ma már Magyarországon is természetes, hogy a magyar rockzenét
és meghatározó szereplőit a nemzeti kulturális örökség részének tekintik. Nálunk is polgárjogot nyert ez a
műfaj, melyet leginkább zenei és irodalmi iparművészetnek neveznék, és amelyben a közös értékeket
egyformán képviselik a tehetséges és kiváló adottságokkal rendelkező iparosok és a művészi kifejezés
lehetőségét megújító eredeti alkotók.
A hatvanas években sokan hitték úgy, hogy most egy olyan forradalom ideje jött el, ami ugyan nem használ
erőszakot, de a győzelmét semmilyen erőszak nem tudja megakadályozni. Ez volt a dalok forradalma. A
zene hullámhosszán önmagunkra és egymásra találtunk, és hittünk abban, hogy a dalok képesek lesznek
megváltoztatni életünket, és kinyitják számunkra azt az ajtót, melyen át egy harmonikusabb, szebb és
boldogabb világba érkezhetünk. A megváltás, mint annyiszor a történelem során, ismét elmaradt, de a
mítoszok és legendák örökké velünk élnek.
Budapest, 2006. március
BródyJános Vissza