1888. XIX. törvénycikk a halászatról és végrehajtási utasítása

Előszó

Az idén nyáron száz esztendeje, hogy az 1888. évi XIX. törvénycikket - közkeletűen: a halászati törvényt - elfogadta az Országgyűlés és szentesítette az uralkodó. A kerek évfordulók az ünneplés alkalmai szoktak lenni, nem lenne tehát szokatlan, ha ebben a kísérő tanulmányban mindenekelőtt a Magyarországon első ilyen jogszabály jelentőségének méltatására vállalkoznék. Nem is lenne jogosulatlan a jelentőség hangsúlyozása, hiszen a napjainkban érvényes halászati rendeletek jó néhány alapelve könnyen levezethető ebből a törvényből.
Jól ismerem azonban a halászatban érdekelt kortársak véleményét, s ezért kissé óvatos vagyok a minősítésben. A „legmagasabb intézőkörökhöz" (konkrétan: a miniszterhez) eljuttatott tiltakozások és könyörgések annak idején így kezdődtek: „Hódoló tisztelettel alulírt tiszai (vagy dunai vagy balatoni) halászok bátorkodnak Excellenciád színe előtt megjelenni s orvoslást kérnek őket és családjaikat tönkretevéssel fenyegető intézkedések ellen." És következett a törvényben foglalt rendszabályok meggondolatlan és értelmetlen voltának bizonygatása: a több évtizedes halásztapasztalatok ellenérvként való felsorakoztatása.
Meglehet, hogy egyéni érdekeiket túlhangsúlyozva, a korlátozások kedvezőtlen hatását szándékosan eltúlozva érveltek a hajdanvolt halászok, elkeseredésük és a hagyományos tapasztalatokból kinövő érvelésük mégis figyelmeztető. Ez a százéves évforduló bizonyára nem a legalkalmasabb a több részletében maradandónak bizonyult törvényalkotás dicséretére.
Ha éppen a legilletékesebbek ennyire elkeseredetten vitatják valamely törvény értelmét, kétségbe vonva a törvényhozók hozzáértését is, az elfogulatlan, s némi történelmi távlattal rendelkező kutató gyanakodni kezd. És megfogalmazza a maga kérdéseit: Hátha mélyebb okai voltak a sérelmek és félelmek indulatos megfogalmazásának. Az egymásnak feszülő érvek és ellenérvek vajon nem hordoznak-e messzebb mutató tanulságokat? Nem fedezhetünk-e fel általánosabb összefüggéseket az ellehetetlenült „régi" és a körülmények kikényszerítette „új" vitája közben megfogalmazott, a közös érdeket hangoztató, de sejthetően önérdekű helyzetértékelésekben és prognózisokban? Vissza