Klapka György honvédtábornok

Előszó

"Uraim, itt már le a kalappal! Ez mindannyiak között egy számmal többet bírt. Mint Triász áll ő, azaz: temesvári lény, magyar alakítmány, és quod plus est: római lelkület. Utóbbivá forradalmunk egyik teremtője avatta akkor, midőn teremtménye süllyedésnek indult, hanem ez mit sem tett, - ő rendületlenül állott". Mészáros Lázár altábornagy, 1848-49 első hadügyminisztere, a szabadságharc talán legsikertelenebb hadvezére írta e malíciától nem mentes sorokat Klapka Györgyről, a szabadságharc egyik legifjabb és legtehetségesebb tábornokáról.
Mészáros csípős mondatai voltaképpen Klapka György egész pályáját összefoglalják. Klapka Temesvár, tágabb értelemben a Bánság szülötte volt. Morva eredetű családja egy négynyelvű: magyar, német, szerb és román tájon telepedett meg. Az ifjú Klapkát 1848-ban valóságos villámcsapásként érte a magyar forradalom, s ébredt általa magyarságának öntudatára. Nem éppen római lelkülete pedig végigkísérte egész életén, hiszen mindvégig a kompromisszumok embere volt. Katonának indult, ám utolsó haditettével olyan jelentős erkölcsi tőke birtokába jutott, amelyet később politikusként is jól kamatoztathatott. Pályaképe kicsit a XIX. századi magyar társadalom pályaképe is. 1848 előtt Klapka a Habsburg Birodalmon belül képzelte el saját jövőjét, ám rá kellett ébrednie, hogy ebben a rendszerben nem nyílik számára sok babér. 1848-49-ben a magyar önállóság, majd a magyar függetlenség eszméje őt is bűvkörébe vonta. A szabadságharc után 18 évig ennek az eszmének a megvalósításáért küzdött, s ebben a harcban egyformán jól forgatta a tollat, a szót, - s ha kellett - a fegyvert. Amikor azonban 1866-67-ben rá kellett ébrednie, hogy az európai körülmények nem kedveznek a független Magyarország gondolatának, számot vetett a lehetőségekkel.
Mint gyakorlatias és cselekvő ember nem érezte értelmét a további emigrációnak, s hazatért, hogy szaktudását, képességeit hazája szolgálatába állítsa. Vissza