Hermann und Dorothea (gótbetűs)

Előszó

A költemény keletkezése. Goethe költői munkásságában három korszakot lehet megkülönböztetni, melyek a költő ifjú-, férfi-, s öregkorával esnek egybe. Az első korszakban, mint a „Sturm und Drang"-féle szellemi forradalom híve, túl teszi magát a költő a régi művészeti szabályokon, természetességre s valóságra törekszik, de azért a szép iránt való veleszületett eleven érzékénél fogva simul a művészet törvényeihez. A másodikban a tökély legmagasabb fokára emelkedik és összeegyezteti a természetességet a szépnek legszigorúbb szabályaival. A harmadikban megtartja ugyan lyrai költészetének előbbeni tisztaságát és bensőségét, de az elbeszélő és drámai fajokban hanyatló költői erejét rideg allegorizálással, homályos symbolizálással s rejtelmeskedéssel igyekszik pótolni.
Hermann és Dorotheába negyvenhét éves korában kapott, tehát oly időben, midőn a férfikor higgadtabb évei kezdődnek. Az indulatos drámai hangulatot már ekkor a nyugodtabb jellemű epikus költészet iránti vonzalom váltotta fel. Mily tartós vala ez, mutatja, hogy ezen költemény befejeztével még három, epost tervezett, ú. m. a Vadászatot, Tellt és Achilleist. A mint Hermann és Dorothea az Odysseához hajlott, úgy az utóbbi az Ilias nyomdokait követte volna. Az elsőnek anyagát azonban 1825-ben a Novelle czímü elbeszélésben használta fel ; a másodikat barátjának, Schillernek engedte át, a ki abból utolsó drámáját alkotta ; a harmadiknak pedig csak az első énekét írta meg... Vissza