Hetedik hétköznap (dedikált példány)

Fülszöveg

A könyv három - témában, hangvételben különböző -, ám a végső mondandó szerint mégis szorosan összetartozó kisregényt tartlamaz. A mindig fordulatos cselekményű írások közül az elsőbe, a kötet címét adóban "azoknak az időknek", az ötvenes évek elejének világát idézi föl az író egy vállalati igazgató félelemekkel, riadozásokkal teli történetén keresztül. A "mindenki gyanús"-érzése rombolja itt a lelkeket: főnökét és beosztottét, barátét és ellenségét egyaránt. hogyan uralkodott el a gyanakvás általános légköre az embereken; miért alakulhatott ez így: miképpek sikklatott ez félre - hosszú éveken át - többre hivatott sorsokat, elfojtva sokakban a korábbi esztendők világmegváltó lendületét -, ezekre a súlyos kérdésekre keresi a választ Földeák a szocialista művész hevületével, az igazságot kutató szenvedélyes tárgyilagossággal.
A kötet másik két írása már jellegzetesen mai, napjainkban játszódó történet. A középső kisregény harminc-egynéhány éves tanár főhőse nehéz helyzetbe kerül. a nyári szünidő napjainban költözik - összeomlott házassággal a háta mögött - vidékről a fővárosba, s itt szinte az első pillanatokban már könnyű szerelmi viszonyba keveredik egy fiatal lánnyal, ám még az új munkahelyen, a budai gimnáziumban, leendő tanítványai közt fog újra találkozni. Az író pontos lélektani ábrázolással teszi valószínűvé a fogas, képtelen helyzetet, hőségnek határozatlanságában, rapszodikus viselkedésében jól érzékeltetve azt is, "hogy átmeneti korunk" mennyire megnehezítette a morális döntéseket. A harmadik kisregény alapötletét egy valóban megtörtént, furcsa eset adta; annak idején az újságok is hírt adtak a bíróság előtt végződő különös "okmány-házasság"-ról; arról, hogy egy fiatal nő elcsenve kényelmesedő "vőlegényének" személyi igazolványát, megkért egy, az igazolványbeli fényképhez hasonlító idegen - ismeretlen férfit: helyettesítse az anyakönyvvezető előtt az okmény valósi tulajdonosát; az idegen ráállt -, a házasság létrejött. Az író természetesen átformálta a kész anyagot, a kérdésnek nem bírósági - emberi oldala érdekelte. Ez az erkölcsi kérdéseket kutató szenvedély fogja egységbe az írásokat; az a meggyőződés, hogy az ember morális életében nincsenek pihenők, "vasárnapi kikapcsolódások": a döntéseket itt nem lehet, nem szabad felfüggeszteni. Vissza