Hetedik Tarna menti kalendárium 2011

Előszó

Részlet:
"ALDEBRŐ
Mai nevén csak az 1740-es évek elejétől jegyzik a települést, a középkori Csal falu helyén, mely a török kortól kezdődően Debrő községhez tartozott. A település története - hasonlóan a környékbeli falvakhoz - szervesen kapcsolódik a debrői uradalomhoz. Az Aba nemzetség birtokát képezték a Mátra déli lábánál elterülő falvak. A település valószínűleg már létezett a XI. század első felében. A honfoglalás kori letelepedést igazolja, hogy 1962-ben Bátonyi Mihály iskolaigazgató bejelentése nyomán tárták fel a Mocsáros homokbányában azt a 33 sírból álló - értékes lelet-anyagban gazdag - temetőt, melynek anyaga az Egri Vármúzeum-ban található. A XI. században épült a környék legjelentősebb temploma Aba Sámuel parancsára. Az ezt követő évszázadokban többször is új birtokos kezére került a település, amelyet 1575-ben I. Miksa király az egri főkapitánynak adott zálogba. Ungnád Kristóf özvegye, Losonczy Anna az uradalmat az elhanyagolt várral együtt második férjének, Forgách Zsigmondnak ajándékozta. 1603-ban a későbbi erdélyi fejedelem, Rákóczi Zsigmond vásárolta meg a romos várat. Több mint száz éven át a Rákóczi uradalmak részét képezte Debrő.
1740-ben gróf Grassalkovich Antal megvette a már elpusztult Debrő várát, és a hozzá tartozó debrői uradalmat. Az új birtokos személye alapvetően befolyásolta a település további fejlődését. A kortársai között képzett gazdasági szakembernek tartott Grassalkovich első lépései közé tartozott, hogy betelepítette a kedvező földrajzi adottságú környéket. Ennek eredménye lett Aldebrő kialakulása is.
A német birodalom több területéről is érkeztek telepesek, akiknek etnikai összetétele így pontosan nem körülhatárolható. A családnevek vizsgálata alapján feltételezhető, hogy a Rajnai palotagrófság területéről több család is érkezett Aldebrőre. A betelepülő családok telket kaptak művelésre, a korban elfogadott földesúri kiváltságokkal együtt, mint a robot alóli mentesség. Bár az ígéretek nagy része nem valósult meg, az ide költözők megmaradtak a faluban. A házas és házatlan zsellérek szántóműveléssel, dohánytermesztéssel foglalkoztak. A XVII. században a Tarna völgyében több településen is meghatározó volt a dohánytermesztés, így Verpeléten, Debrőn, Tófalun. Ennél azonban sokkal jelentősebbé vált a szőlőtermelés, melynek hírét a mai napig megőrizte a falu." Vissza